Hímes tojás,
bársony barka,
aprócska a
nyuszi farka...,
ám ez cseppet
sem zavarja,
hogy aprócska
az ő farka,
de a füle hosszú ám,
szép húsvétot,
kis komám!

Segítsünk a nyuszinak a tojások szétosztásában! Először is szedje össze a (kisgyerek) nyuszi a tojásokat, amit előzőleg eldugunk. Lehet hideg - meleg játékkal is, vagy helyek, névutók meghatározásával. Amikor megtalál 1-1- tojást, mindig megszámolja, mennyi van. Ha meglesz mind az 6, ossza el 2-3-4 fészekben. Próbáljon ki minden variációt az osztásra, közben folyamatosan számláljon, hol van több/kevesebb. Majd a nyuszi megéhezhet a sok munkában, meg kell etetni. Ehhez répákat kell gyűjteni a répaföldről. Ez is folyamatos számlálásra ad lehetőséget.

500 g liszt 00
1 Tojás
250 g tej
50 g vaj
50 g cukor
10 g friss sörélesztő (vagy félig száraz tasak)
10 g só
tojássárgája és tej ízléséhez

A népi hagyományok szerint Húsvét ünnepe virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Húsvét minden évben más-más napokra esik, úgynevezett mozgó ünnep. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21.-e) utáni első holdtöltét követő vasárnapon és hétfőn ünnepeljük.

Húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása.

A népszokások jelentős része nem épül be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.

A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van a barkán.

Húsvét egyik legnépszerűbb szokása. A húsvéti locsolkodás első írásos emléke 1545 áprilisából származik, mely szerint akkoriban még szó szerint megfürösztötték a lányokat. A XVIII. századi erdélyi leírások már csak vedrekkel való öntözésről tudósítanak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.

A tojásadás szokásának keletkezésére utaló adat nem áll rendelkezésre, tény, hogy a XVIII. században már nem csak a locsolásért járt, hanem egyébként is ajándékozták. A tojás hímzése, megírásának szokása is kialakult már ekkorra, de nem mindig cifrázták meg valamennyi tojást, sok esetben csak a kedves kapott hímest. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. Nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.

Virágvasárnaphoz kötődött jellegzetes palóc szokás a kiszehordás, a villőzés is. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd község határára, hogy saját falujukat ne érje baj, elkerüljék az ártó szellemek és a betegség az évben. Néhány Nyitra megyei faluban a kiszejárást villőzés, téltemetés követte. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, abban a hitben, hogy a villő a tavasz hírnöke, a zöldellő ágban megmutatkozik a tavasz közelsége. A villőágakat felszalagozták, esetleg kifújt tojásokkal díszítették.

Nem csak a húsvéti, hanem általában a tavaszi vasárnapokhoz kapcsolódik a zöldágjárás, a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Ez a játék a fiatal lányok és legények tavaszköszöntő rituális hagyománya volt. (Bújj, bújj, zöld ág)

Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belőle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
itt csücsül a nyulacska.

 A díszítéshez használt virágokat, leveleket a kertünkben vagy egy kellemes hétvégi túra alkalmával össze is gyűjthetjük.

Rózsavízzel megöntöztél.

Én is köszöntelek Téged,

Tojás lesz a fizetséged.

Aki adta, ne feledd,

És a tojást el ne ejtsd!"