Ezen alapgondolatot leszögezvén fordulnék a diákok felé, kiknek tanulásának céljai többrétűek, és az én látásmódom szerint a következőképpen tagolhatóak: Vannak konkrét célok és két absztrakt cél is. A konkrét célok közé tartozik:

1/ Rövid- és középtávú célok, pl nyelvvizsga szerzése.

2/ „Az” elsődleges hosszú távú cél, az érettségire való felkészítés.

3/ A másodlagos hosszú távú cél, az egyetemre felvételt elősegítő érettségi.

Absztrakt célok közé sorolható, hogy a diák tudja használni a tudást, és értékelje azt.

Az én véleményem szerint a konkrét célok fontossága nem közelíti meg az absztraktét. A konkrét célok azonban mérhetőek, és meghatározóak a diák jövőjére nézve, tehát mindenképp foglalkozni kell velük, azonban az absztrakt célok azok, amik igazán sikeressé tehetnek egy tanulót hosszú távon a tanulás megszeretetésével, és annak hasznosságáról való meggyőződéssel, ugyanis ezekkel a készségekkel bíró intellektuális munkát végző emberek jóval sikeresebbek, mint a nélkülük tengő társaik.

Például, ha egy diákot csak az érettségiéig foglalkoztat a tantárgy, de azután maga mögött hagyja azt, akkor ezzel el is veszt minden tudást. Mint tudjuk a lexikális tudásanyag ami bemagolásra kerül, múlandó… de a nézőpontok, a gondolkozás korántsem, példának okáért nézzük a történelmet, és az abból az életre vonatkoztatható tanulságokat:

A Versailles közeli békeszerződések, szigorú, és büntető paragrafusai könnyedén párhuzamot képezhetnek egy munkahelyi összetűzéssel egy főnök és beosztottja között. Ebben a példában az antant a főnök, míg a központi hatalmak a beosztott. A hierarchia adott, a konfliktus a „főnök” gondolatai nyomán fog rendeződni, de ha a diák emlékszik rá, hogy egy szigorú és büntető béke miként hatott a történelem folyamán a vesztesekre, akkor talán jobban fogja kezelni a konfliktust, és eredményesebb vezetővé válik. Hogy ez miként érhető el például, hogy a diák magáévá tegye a tudást ilyesfajta gyakorlati módon arra adhat példát a kognitívizmussal kapcsolatos elemekre épülő szerepjátékot is.

Ez a hosszan tartó és internalizált tudás és tanulási cél egyértelműen a diák motiváltságához köthető. Amennyiben a diák motivált, úgy nő az esélye annak, hogy igazán magáévá teszi a szellemiségét is a tanagyagnak, hiszen a lexikás tudást úgyis elfelejti. Ezt többféleképpen is elérhetjük. Például a diák szabadságfokának növelésével (szabad ülésrend), vagy munkaformájának szabaddá tételével. Ez alatt lehet azt érteni, hogy adott projektmunkákat saját maguk által választott témából csinálnak, vagy úgy is, hogy saját maguk döntik, el miként oldanak meg egy konkrét feladatot.

A rövidtávú motiváció, vagyis akár a figyelem fenntartására aktuális témákhoz kötés, vagy az adott tananyag a való élethez való kapcsolása segíthet. Emellett a modern eszközök, mobiltelefonok, okos-táblák, s hasonlók tanításban való alkalmazása – amennyiben van kézenfekvő és ez irányú infrastruktúra - én úgy vettem észre, hogy nagyban segít.

Hogy miként integrálható és hozható ez jobban összhangba a motivációval, és az élethosszig tartó tanulással? A fenti töris példából kiindulva, ha az adott anyagot sikerül érdekessé tennünk a diáknak, például erősen IKT-s eszközökre támaszkodó projektmunkák segítségével, akkor egy mérföldekkel jobban beágyazott tudást érhetünk el. Ilyen eszköz lehet, ha a fent említett szerepjátékot videóra veszik fel, és aztán korhűvé teszik utólagos digitális effektekkel, vagy akár azt sem tartom kizárhatónak, hogy a jövőben mesterséges intelligenciával, sok a diák által állítható változóval (felek asszertívsége, aggresszíója, submissziója) elemezzék, hogy milyen béke lehetett volna a legoptimálisabb mindkét fél számára, és akkor talán emlékezni fog a jövőben, hogy neki hogy lenne ideális cselekednie.

Összefoglalva: a tanuláselméletek interdiszciplináris alkalmazásán és az IKT-s eszközök motivációs erején keresztül érni el, hogy a diák a mindennapi életre alkalmazható tanulságokat és nézőpontokat tegyen a magáévá amellett, hogy ezen szellemiségben fejlessze saját tudását az általa fontosnak ítélt és hasznos területeken.

Ezekre természetesen jók ezek a játékok, azonban effektív oktatási eszköznek, a fent említett limitációjuk miatt korlátoltan használhatóak, de használhatóak. Valószínűleg jobban megmarad a diáknak az az anyag, melyet ilyesfajtaképpen maga is „megtapasztal”, például d-day (COD), vagy pedig az Stonehenge „world-wonder” építése (Civ). Emellett én a Civ a kutatók által futólag említett olyan aspektusát tarthatom hasznosnak, mely inkább képességet és megértést fejleszt, illetve mélyít. Ebben a játékban egy civilizációt irányítasz és annak geopolitikai érdekeit figyelembe véve kell diplomáciai és kulturális döntéseket hoznod egy fiktív világban, de egy valóban létező civilizációval. Ebbe a döntéshozói szerepbe való beilleszkedés nagyban segítheti a diák nagypolitikai érdekek és döntésmechanizmusok átélését, hogy mi alapján hoztak anno és hoznak manapság döntéseket a politikusok, mely tudás nem csak a történelemhez való hozzáállását, az arról lévő tudásának struktúráját, hanem a jövőbeli állampolgári viselkedését és tetteit is akár befolyásolhatja.

Erre egy egész órát szánnék, és lehetőleg a Róma témakör egyik első óráját melynek előzményeként előre meghatározott úton, mint egy idegenvezetést, a gyereket egyik helyről a másikra vezetve mutatnám be neki Róma történelmét az építészet és a szokásjog által. Végigjárva a diadalmenetet, látva annak útvonalát a diákok betekintést kaphatnak abba, hogy mekkora ünnepség és milyen fontos esemény volt ez, mely szóban kevésbé jön elő, mint ha látják. A pomerium pedig szerintem nem is igazán elmagyarázható, ha nem látják. Ez a folyta frontálisan, tehát PÁ módon történő vizuális elemeiből adódóan hatékonyabb és jobban lekötheti a diákot, mint egy egyszerű diasor.

Ezután levetítenék, nekik egy kisfilmet ahol ki kellene írniuk, hogy milyen elemei voltak a felvonulásnak (ki ment elől, mi volt rajtuk, etc), ez egyéni munka és PK módon zajlana, hiszen a munkavégzés tradicionális módon zajlik, és ők nem interaktálnak a digitális eszközzel. Ez megint csak vizuális tudásmélyítés.

A következő feladat valószínűleg pár órával később az lenne, hogy lehetőleg tableten és csoportokban nekik kellene összerakniuk egy ilyen felvonulás menetét (ezek nem voltak fix útvonalúak, sokszor csak a releváns templomokat érintették) méghozzá kor tematikusan. Egy csapat kapná az első pun háborút követő, egy Caesarrt, egy August, etc. Itt úgy képzelem, hogy előre megrajzolt vizuális elemekből kellene összeállítaniuk a felvonulás sorrendjét (egy panorámaképet) majd digitális térképen megrajzolni az útvonalat, megmutatni a képet társaiknak és körbevezetni őket az Google-earth-en, elmagyarázva miért azokat a helyeket érintik amiket. Ez egy PÁ az éppen nem résztvevő diákok részéről, és egy KÁ az előadást tartókéról, amit céloz az az amit bármilyen projektmunka céloz, és a valóságban nem megoldható, ezért IKT-s eszközökkel kell.

Negyedik feladatnak azt adnám, hogy a fent említett kiselőadásos google-earthes körmenetbe QR kódokat rejtsenek el, amiket egyfajta kincsvadászat során társaiknak kell összegyűjteni. Ezzel biztosítanám, hogy mindenki figyel. A QR kódos feladatok megoldásához a kiselőadás anyagára figyelni kellene. Ez egy IÁ típusú munkáltatás, és azért hatékonyabb mint egy nem IKT-s feladat, mivel másképp szintén megoldhatatlan.

Kidolgozott példafeladat. A diákokat három csoportba osztanám, és a három csoportot ellátnám csoportonként minimum 1, de lehetőleg minden tagnak egy elektronikus internet képes eszközzel (manapság minden vidéki gimnáziumban is már mindenki rendelkezik okos telefonnal, de egy osztályban három azért van). A három csoport megkapná a három nagy 20. századi ideológia egyikét, a kommunizmust, fasizmust, és nácizmust. Ezután kiadnám neki a feladatot, miszerint a küldött google excel táblában töltsék ki a sorokat (hol indult, ki indította, kép erről az illetőről, jelvények képe…). Ez egy verseny lenne, plusszpont/kisötössel a győztesnek. A feladat azt teszteli, hogy milyen gyorsan tudják megtalálni az információt az interneten, el tudják-e dönteni szakmai szempontból (töris háttértudással), hogy ez egy releváns/jó információ-e, és kooperatív feladat, hogy képesek-e együtt működni, felosztják-e.

Szerintem ez egy IH feladat, mivel interaktívan, aktívan használniuk kell a digitális eszközt, információt, és teret, melyben helyettesíti a többi taneszközt (papírt és könyvet)

Google slides:

A diákok az lenne a feladat angolórán gimnáziumban, hogy óra elején sorba állítjuk a diákokat (sorrend jelentéktelen), majd egy google slidesot megnyitva mindenki a sorrendjének megfelelő diát „megkapja”. Ezután az első gyerek mond egy mondatot, felírja a diájára (ezt egy kivetítőn látja a többi diák), majd a következő folytatja a mondatot, így történetet alkotva. Az így a slides-on megjelenő történetnek tehát minden egyes mondata egy diákhoz, és egy diához tartozik. Ezután a diákoknak a saját diájukon vizualizálniuk kell a mondatukat (képek beszúrása, animációk, etc), és bővíteni a mondatukat, de úgy, hogy az még mindi illeszkedjen a következő mondatához (jelzők beszúrása, a történet színesítése). Fontos, hogy csak az előttük, illetve az utánuk lévő diát nézzék. Miután mindenki megírta a színes és illusztrált mondatát, kivetítem, és egyesével mindenki előadja a sajátját. (Ha nincs elég digitális eszköz párok/csoportok is alkalmazhatók)

Szerintem ez egy KK feladat, mivel főleg kreatív aspektusokkal bír, miközben kiterjeszti a feladatot (beszúrható szavak, újraírható mondatok, animáció a képekre, képek maguk, hangeffektusok, vizuális effektusok (gifek))

Google word:

Hasonló feladat lenne az előzőhöz mely során csoportokra osztanám az osztályt angol órán. Kivetítenék egy rövid angol szöveget, egy történet elejét, majd utána a word dokumentumot, melyhez hozzáférést kap az összes csoport. És egy előre meghatározott sorrend szerint haladnának, és mindegyik írhatna 3 szót. Például: „Once upon there” ezt írta az első csoport, folytatja a második: „was a red”. Majd a harmadik „dragon in the”. A játék elején természeten meg van adva a történet eleje a szereplőkkel. A csoportok mindegyik kapna 1-1 célt, az egyik csapaté, például hogy X gazdag legyen a történet végére, egy másiké, hogy X szegény, míg a harmadiké, hogy Y boldog, a negyediké, hogy Y szomorú…

A lényeg, hogy minden körben kötelező a 3 szó közül 1-et mindenképp felírni, de a többit berakhatják a „bank”-ba későbbi felhasználásra, de a körök száma véges, így a játék elején már tudják, hogy összesen 7 szavuk lesz a végén. A csapatok nem tudnák, hogy melyik csapat van ellenük, vagy valamelyik ellenünk van-e, és nem is kommunikálhatnának csoporton kívüliekkel. Az nyer, aki elérje a célt a végén.

Ez egy KH feladat, mivel helyettesíti a táblát, és könnyebbé, gördülékenyebbé tesz a játékot, és kreatív mivel kreatív elemeket tartalmaz csak.

Őszintén elég alapvető ötleteket mondott el, talán egy idősebb korosztálynak nyújt új információt, számunkra nem. Nagyon sok evidens dolog hangzott el: „diák jobban kezeli majd a programokat, mint a tanár”. A programok közül az alapvetőeket ismertem (powerpoint-google dia), nem is értem miért kellett bemutatni nekünk. 2020 van, és nem vagyunk 50+-osok, édesanyám tudja kezelni ezeket a programokat.

Képernyőfelvevők működhetnek és lehetnek hasznosak is, azonban saját tapasztalat, hogy amennyiben nem rendelkezik az ember egy videó kártyával az erősebb (nem integrált alaplapi, tehát nvida vagy amd) verzióval, értelmetlen, ugyanis laggol, szemcsés, és sokszor lefagy. A sway-t nem ismertem, de nem teljesen látom miért jobb, mivel tud többet, mint egy ppt, ugyancsak a prezi, azon kívül, hogy „szebb”. Powtoon új volt, hasznos lehet néhány szituációban, ez egy értelmes szegmens volt. A két képregényes alkalmazás közül, a storyboard-ot ismertem, a másikat nem.

Összefoglalva a videó lehetett volna 10 perc, limitált új információval szolgált, nem tartottam szükségesnek.

2/

 Ami meglepett, hogy ez tanítva van. De a viccet félretéve, nem igazán lepett meg semmi. Ezek az eszközök egy a XXI. században felnőtt egyetemi hallgatónak nagyrészt ismertek, akinek nem, az úgyse fogja használni, mert nem ért a technikához.

A legérdekesebb talán a powerpoint volt. – komoly, ezt bárki valaha mondta? Valójában valószínűleg a storyboard that lenne a legérdekesebb, mert noha ismertem, nem volt része az aktív pedagógiai repertoáromnak, tehát magamtól nem igazán használtam volna. Ugyanilyen a lapoda, ami úgy tűnik, kicsit többet tud, mint az aktuális powerpoint, de majd megnézem. 

3/ 

Kipróbálni maximum projektmunka keretében tenném. Ez a módszer nem igazán való gimnáziumba, elviccelnék, illetve ha azt akarnám, komolyan vegyék, azt hinnék, hogy lenézem őket. Nem tudom, hogy miként vennék rá egy 9-12.-es gyereket, hogy pl. a lapodában rakjon össze/rajzoljon egy történetet.

Szerintem én nem használnám a diákon kívül egyiket sem, az interneten szinte biztosan jobb anyagok vannak, mint amiket én tudok összerakni. Abban ellenben van fantázia, hogy ők használják őket, és kreáljanak tartalmat, noha ez gimnáziumban egyre nehézkesebb.

Ami használható: dia készítés saját prezentációhoz, közös történetírás google diákkal (lásd korábbi blogbejegyzés). Képfelvevő szinte 100% hogy nem működne a diákoknak, nekem végképp. Képregényt készítettnék velük, főleg angolból, ami alapján például egy saját történetet kellene előadniuk angolul, amit ők kreáltak.

4/ Nem használtam tanításban azon túl, hogy ppt-prezi-google dia kombóval kísértem előadásomat. Ezek rendkívül szükségesek minden történelemórához. Ezen túl nem találkoztam vele, és nem is használnám, nem látom, hogy miként érintene meg egy 9-12.-es gyereket, egy a tanára által animált videó, szerintem alsóbb korosztályban ez hasznos lehet, de gimnáziumban kevésbé. Tanulásban nem tudom elképzelni, hogy mikét használnám.

Projektmunka, amit másik pontban említettem, ott lehet limitált haszna. 

Összefoglalva pedagógiai eszköznek az alapvető programok rendkívül hasznosak, a többi limitált helyzetben.

5/

Megfelelő korosztály megtalálása. A diavetítő alkalmazások kor függetlenül hasznosak bármely órán. Történelemből illusztrálni lehet vele az előadást, kiegészítő tananyagot jeleníteni meg (térkép), vagy akár beágyazott videót, míg angolból a képregény készítő alkalmazások használhatóak bizonyos beszélgetős feladathoz.

További fontos megfontolásnak tartom, hogy egy ilyen nem diavetítő alkalmazás készítése rengetek idő, azért, hogy 3 percre az órán legyen egy animált gif. Szerintem az időt jobban is be lehet fektetni, hogy érdekesebb, interaktívabb órát tartsunk, például kitalálni, és szinte biztos vagyok benne, hogy azok a hosszú órák, amiket én egy képregény készítéssel vagy animálással töltök, letudhatóak lennének JOBB minőségben egy 5 perces google kereséssel.

További fontos megjegyzés, hogy az otthonra kiadott munkát nem mindegyik diák tudná megcsinálni, technikai eszközök nem lévén.

----------------------

Angolból használnám, egy 11-12-es osztályban, akit már régóta ismerik. A célszerű időpont az 11. vége, 12. eleje. A lényeg az lenne, hogy a diákok csoportokat alkotnak, mondjuk 5 fős, és lenne 5-6 csoport. Ezek a csoportok egyesével a felajánlott angol akcentusokból választanának egyet (AUS, GA, skót, ír, Cockney, BE, SAE, indian, hunglish, etc). Fontos, hogy választás feladata demokratikusan, és önkéntesen történjen, hogy be legyenek vonódva a feladatba, ennek okán több opciót ajánlanék, mint a csoportok száma.

A csoportok feladata az lenne, hogy mindegyikük megnézi egy aspektusát az adott nyelvnek. Például ha négy fős csoport; 1. elmagyarázza a történetét, 2. hogy miként képezik (ez gyakorlati alapon működne, nem IPA, hanem szisztametikus különbségek, például az „r” kérdése, és vocab különbségek), 3. hogy milyen kulturális jellemzői vannak, 4. hogy hogyan hangzódik (neki audio fájlok keresése lenne a feladat, ha tudja akár ő maga is állíthatja elő őket). Ezért raknám minél későbbre a feladatot, hogy érettek legyenek rá.

Ez a négy komponens felosztható több szempontá, és rakható hozzá még egyéb kutatási terület is, ha szükséges. A lényege a feladatnak, hogy a távoktatásban is végezhető, mivel a vég produktum egy 4 oldalas powerpoint előadás, melyen minden diák egy diát kap, és így bemutathatja társaiknak akár felvett akár élő narrációval is, hogy milyen dialektusa ez az angolnak. Minden diák kapna összesen 3-4 percet, így a végeredmény lenne 12-15 perc.

Értékelési szempontok (felosztva az emberekre):

1/ TÖRTÉNET (70%)

Történelmileg kihangsúlyozza az eredetét, hogy miért várt külön a „fő” nyelvtől. (25%)

A segítő elemek (audio-vizuális) támogatják/illusztrálják/összekapcsolódnak a magyarázattal. (15%) Erre azért van ekkora százalék, hogy kihasználják nagyon is a távoktatás és powerpoint, valamint az internet adta lehetőségeket.

A prezentáció „élvezhető” (20%) – ez azért rendkívül fontos, mivel a diákoknak meg kell tanulniuk úgy beszélni, hogy megragadják társaik figyelmét, tekintve, hogy ez milyen fontos az életben. Hogyha egy félénkebb diákról van szó, az itt és most vizualitással tud például kompenzálni, vagy ha a lejátszott anyagnak olyat választ, így merek ide 20%-ot rakni. Fontos, hogy ne csak felolvassák, hogy kevés szöveg legyen, csak kulcsmotívumok, és hogy szabadon beszéljenek.

Az információ pontos (10%) – ide azért rakok ilyen keveset, mert elvárt, hogy az legyen. Ez nem arról szól, hogyha látszik, hogy nem foglalkoztak vele, ez csak az elmélyülés mértéket hivatott jelezni.

2/ KÜLÖNBSÉGEK (70%)

Elmagyarázza a szisztematikus nyelvi különbségeket, van 1-2 példa szókincsre is (25%) (BE AME összehasonlítás pl)

A vizuális elemek támogatják/illusztrálják/összekapcsolódnak a magyarázattal. (15%)

A prezentáció „élvezhető”. (20%)

Az információ pontos (10%)

3/ KULTÚRA (70%)

Bemutatja a nyelvel járó kulturális csapásvonalakat összehasonlítva egy BE, vagy egy AME nyelvűvel (25%)

A vizuális elemek támogatják/illusztrálják/összekapcsolódnak a magyarázattal. (15%)

A prezentáció „élvezhető”. (20%)

Az információ pontos (10%)

4/ HANGZÁS (70%)

A vizuális elemek támogatják/illusztrálják/összekapcsolódnak a magyarázattal. (15%)

A prezentáció „élvezhető”. (20%)

Az információ pontos (10%)

4+1/ EXTRA Szempontotok mindenkinek (30%)

Kapcsolat van a prezentáció egyes elemei között – 20% (például a dialektus története előreutal a kialakult kulturális jellemzőire, és a kulturális jellemzők vissza a történelemre.)

Az egész prezentáció egy egész képet alkot, pontos a nyelvről alkotott végső benyomás – 10%

A 4+1-es elemek 30%-ot tesznek ki, természetesen, ha egy diák tökéletes munkát végez, de csoport társai nem, őt nem húznám le, de a feladat elején megosztanám velük ezeket a szempontokat.

 

A feladat célja, hogy a diákok interaktívan be tudják mutatni, hogy az angol akcentusokat az alapján, és ebben kiemelten használják a távoktatásban használható eszközöket (internet pl). A megfogalmazott célok: Akcentusok ismerete, elektronikus eszközök használatának kiszélesítése, egy „élvezhető” prezentáció megtanulása (erre ajánlanék nekik trükköket, segítséget).

A PIC-RAT modell szerint ez egy átalakító, és kreatív feladat az azt végző diákok szempontjából, a befogadóéból pedig egy passzív, átalakító.

***

Mivel az én beadandóm egy csoport munka, csak egy diák által készített diát csináltam meg, valamint egy jelentős része, a hanganyag mivel az inkább tartalmi szempont, mintsem, hogy IKT-s lemaradt, de kis magyarázó "note"-okat írtam bele.

----------------------

Kicsit szkeptikusan álltam hozzá a korábbi videók tapasztalatai alapján, azonban kellemes meglepetésben részesültem, mivel a podcastok hasznosságával tisztában voltam, azonban rengetek valóban hasznos és a tanulási folyamatokat aktívan segíthető feladatok, ötletek, és projektek hangzottak el, melyek közül többet fel is írtam magamnak a többi, majd ha tanítok megvalósítandó ötletem közé.

Talán legmeglepőbb a lehetséges feladatok széleskörűsége volt. Számomra a legérdekesebb a történelmi személyek fikcionális naplójának ötlete volt, melyet némileg módosítva lent ki is fejtettem.

Podcasteket angol tanításban mindenkép használni akarok hallgatási képességek növelése érdekében, de ezen túl annak okát nem látom, hogy én készítsem őket nekik, hiszen az internet sokkal több és jobb anyag található, mint bármi amit én elő tudok állítani. Azonban feladatnak el tudom képzelni, hogy kiadjak podcastet egymásnak. Ezt inkább töriből, vagy angolból kulturális projektmunka keretében tenném, például alkotnék négy-öt darab, négy-öt fős csoportot, akik mindegyike kapna egy sor szempontot és egy kultúrát. Például istenvilágokkal való foglalkozás: Hány isten van? Ki a fő, ha van? Vannak-e generációk? Mi a teremtés története? Ciklikus vagy sem? – Minden csoport kapna egy-egy témát, görög, római, zsidó, keresztény, északi, kelta-ír, tengri… és ezekről kellene 5-10 percben egy podcastet csinálni, a végén egy 5 perces kis „beszélő” körrel, amit aztán továbbküldhetnek társaiknak.

Blogok igazából tőriből tudom elképzelni, hogy készíttetnék velük. Például egy lehetséges feladat a második világháború és előzményei témakörben, hogy a diákok egyénileg vagy csoportban kapnak egy-egy országot (UK, USA, Németország, Magyarország, Lengyel, Szlovákia, Bulgária, Jugoszlávia, SZU, Japán, Thaiföld, ANZAC, Írország…). A feladatuk az lenne, hogy annak ütemében ahogy mi tanuljuk órán a háború menetét, nekik periodikusan meg kellene nézniük, hogy mi történt az adott országban belpolitikailag, köztörténetileg, mentalitásban és mint egy újságbejegyzés posztolni a blogra. Például, hogyan reagált a müncheni konferenciára Jugoszlávia? A jó ebben a feladatban, hogy több mint 30 ország vett részt a háborúban, így mindenkinek juthat egy. Az információkat néhol nehéz lenne megtalálni, ennek érdekében felosztanám az országokat öt kategóriába, könnyű-nehéz skálán ahol minden diák választhat egyet, ami a történelmi tudásának megfelelő.

A háború végén egy pár óra keretében mindenki bemutatná a blogját, vagy akár minden óra elején mindenki egy szóban elmondhatja, hogy az előző órai eseményekre miként reagált az ő országa. Mivel a XX. századi történelemből rengetek audió, és audió-vizuális anyag maradt fent, ez kiváltképp egy jó feladat lehetne.

Ezt a két ötletet nagyon szívesen kipróbálnám, is ki is fogom.

Nem, tekintve, hogy még nem vagyok gyakorló tanár osztályteremben, csak egyszerű korrepetálásban van széleskörű tapasztalatom, míg osztálytermiben csak esedékes. Podcastokat szintén nem, hasonló indokokkal. Diákjaimnak azonban ajánlottam, hogy hallgassanak mindenképpen, tekintve, hogy angolból hallani mindössze az adott szöveget is elég már. Javasoltam (mivel a diák nem szerette a csöndet), hogy ezentúl ne csak „berakjon” random valamit, hanem célzottan angol nyelvű szöveget, azért, hogy a háttérben passzívan felszívja. Nagyon lelkes híve vagyok a véletlenszerű, és az „exposure” alapú nyelvtanulási elméleteknek, így mindig javaslom, hogy az élet minél szélesebb területén építsék be a kívánt nyelvet az életükbe. Sajnálatos módon a COVID-19 vírus okán a podcast projekt nem tudom milyen véget ért, így hatékonyságáról érdemben nyilatkozni empirikus tapasztalat útján nem tudok, de racionálisan hasznosnak tartom nagyon is a podcastot, a blog csak annak függvényében, hogy mi a feladat vele, de az is hasznossá válhat a megfelelő feladatok használatával.

A digitális eszközökkel való oktatás folyamán mindig megemlítendő, hogy minden diák rendelkezik-e a szükséges informatikai háttérrel, legyen az software, vagy hardware. Ennek mentén azt is mindig meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e a digitális eszköz integrációja a feladatba, ad-e valami pluszt, avagy csak egy szükségtelen bonyolítás, és papíron jobban meg lehet oldani.

Emellett azonban a diákok jobban megjegyzik az interaktív feladatokat, amik sokszor nehezebben kivitelezhetőek fizikai feladatok körében, így, egy digitális feladat, ha magában nem is, de interaktív voltából származóan effektívebb lehet, mint egy mindennapi módszer.

Továbbá megemlítendő az előadásban, és fentebb általam is leírt digitális lábnyom fontosságára való felhívás.

----------------------

4.A tanulási folyamat szervezése és irányítása

A tanulási folyamat szervezését tekintve manapság igen erősen a papír alapon szerveződik. A diákok általában maguknál hordanak egy fizikai kis könyvet és abban írják fel teendőiket, azonban, munkaszervezés szempontjából igen hatékony lehet a jövőbeli feladatok összegzése és átlátása területén, hogyha egy digitális platformon történne ez. Hogy miért? Mert ott nem csupán egy lejegyzése történik az információnak, hanem a diák rögtön kérdezhet is, ha problémája támadt az anyaggal, és személyre szabhatja így a saját tanulását.

Ez a TED-talk (shorturl.at/fkpP8) kiválóan leírja, hogy miként lehetne integrálni a technológiát egyéni szükségekhez való alakítására az oktatásban, ami mindenképpen befolyásolná a szervezését és az irányítását is az egyéni feladatok kiadásával.

5.A pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése

A digitális eszközök azonnali visszacsatolást jelenthetnek a diák és a tanár számára a diák tudásáról, tekintve, hogy a számítógépen eszközözökkel egy adott tudásfelmérést nézve azonnali, és pontos képet kap a diák és a tanár is a tanulási folyamat sikerességéről. Ez a cikk (https://bit.ly/3awe6kV) meta analízissel támasztja alá, hogy az azonnali visszajelzés milyen hatásokkal bírhat.

A személyiségfejlődés szempontjából pedig azért szolgálhat remek eszközökkel, mivel például egy osztályfőnöki pozíciót betöltő tanár annak ellenére, hogy felelős lenne az egész 30 fős osztályáért, az nem várható el tőle minden szituációban, hogy 100%-osan a helyzet magaslatán legyen. Azonban, ha lenne egy közvetlen csatorna a diákok és az ofő között, ahol a diák mega biztosan és az osztály szemei előtt rejtve kapcsolatba léphet a tanárral, az egy remek pont lehet. Ez a csatorna lehet mindössze egy egyszerű kérdőív, ami kitöltendő minden ofő óra alatt: Hogy érzed magad mostanság, van-e valami problémád, etc. A digitális eszközök azonnali visszacsatolással segíthetik a kommunikációt, és a helyzetfelmérést egy tanárnak az osztályban.