Lassan forog a kerék, mert a vize nem elég, 
Gyorsan forog a kerék, mert a vize már elég  (Kézfej, majd mutatóujj forgatása)

 Esik eső, fúj a szél, Nyírfa ága összeér, (Ujjak mozgatása, karok emelése fej fölé)
Újra össze, Újra szét, Rajta, rajta, most elég!  (leengedés combhoz)

 Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.
Öt kis fürge ujj van rajta, bemutatom őket sorba:  (mozgatják az ujjaikat)
Hüvelykujjam itt az első, mellé másik, ez már kettő
Össze-szét, össze-szét, Körbe forog a kerék  (Az össze-szét résznél ki-be csukogassák az ujjaikat, a körbe forog a keréknél pedig csuklókörzést végezzenek)
Középső ujjam a leghosszabb, nem csinálok semmi rosszat!
Össze-szét, össze-szét, Körbe forog a kerék. 
Erre gyűrűt fogok húzni, ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki! 
Össze-szét, össze-szét, Körbe forog a kerék. 
Figyeljetek jól gyerekek, én majd írástudó leszek! 
Össze-szét, össze-szét, írhatjuk már a leckét! 

örül a szívem, ha látom, (szökdelés, bokázás, kilépés előre)

meg is eszem kettőt, hármat, (váltogatott kézzel evésutánzás)

ráadásul még egy párat. (taps test bal és jobb oldalán)

Tele bendő, üres tál, (rámutatás a gyomorra, törzshajlítás előre, karemeléssel oldalsó középtartásba)

falánk Peti, baj lesz ám!  (a mutató ujjal váltogatott kézzel fenyegető mozdulat)

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
 - Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
 - De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
 A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
 - Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
 - Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
 A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
 A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
 - Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
 - Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
 Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
 A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
 Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
 - Odamegyek.- mondta a láb.
 - Sír! – mondta a fül
 - Miért sírsz? – kérdezte a száj.
 - Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
 A szív nagyon szenvedett.
 - Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
 Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. 

És együtt ültek az utca kövén!

Játék: Kereshetünk olyan dolgokat, amiknek a nevében halljuk Sárga Lufi mosolygó „é” hangját!