Budapesti Műszaki Egyetem

BHG Híradástechnikai Vállalat

ARTEX Külkereskedelmi Vállalat

KFKI Számítógéphálózatok Kft.

SUPRA Számítástechnikai és Szolg. Kft.

SUN Microsystems

SIEMENS

ICL

DEC (Digital Equipment Corporation)

EMC

Why Kft.

Nehéz szívvel állok itt, hogy búcsút vegyek Tőled. Emlékszem, mintha tegnap lett volna, amikor először találkoztunk a Kapás utcában. Egyik nap vidáman elindultunk a Batthyány téri piacra ebédelni a henteshez, aztán a kártyád nem működött már, amikor visszaértünk. Azt hiszem a szó, ami Téged leginkább jellemez a szabadság és a lélek szabadságával sok mindent elértél.

Hihetetlenül sokoldalú ember voltál, aki szinte bármire képes volt, és mindig volt egy jó ötleted. Egy építő voltál, a fiatalokat támogatva láttad a jövőt, és segítettél nekik abban, hogy könnyebben induljanak el az úton. Eszembe jut, amikor Németh Iván valamin nagyon törte a fejét, és Te éppen akkor léptél be a Baross utcai étterembe. Pár perc múlva, mintha varázsló lettél volna, előhúztál a zsebedből egy frissen nyomtatott dokumentációt, és Iván problémája máris megoldódott. Mindig, mindenkinek segítettél, és bár sokszor bújtál egy mogorva álarc mögé, vagy épp egy fanyar viccel élcelődtél, valójában aranyból volt a szíved.

A legjobb barát voltál, a társam 10 évig. Akkor még nem tudtam, de most már igen, hogy nagyon szerettél! Olyan nagyon, hogy képes voltál feladni önmagad, és beleolvadni az én álmaimba. Fájt, amikor elhagytál! Nehéz és bizonytalan időszak következett az életemben, de utána én új társra találtam. Te pedig új utakat kerestél: Indiában csomagoltál ételt, azután észt állampolgár lettél. Sajnálom, hogy nem találtad meg azt a társat, akivel boldogan öregedhettél volna meg. Bár lehet, hogy épp megtaláltad, csak aztán megint elmenekültél. Kár! Viszont sok barátod van ma itt velünk, hogy elkísérjünk az utolsó utadra. Olyan barátok és ismerősök, akik sokszor erőn felül, ismeretlenül is összefogtak és szervezkedtek hosszú honapokon át, bízva abban, hogy valamennyire felépülsz.

Hihetetlenül erősen küzdöttél minden nehézség ellenére a baleseted után! Nem adtad fel a lehetetlent és azt mondtad: "ha beledöglöm, akkor sem adom fel"! Bénultan is képes voltál arra, amire a téged támogatni hivatott rendszer nem volt képes: intézkedtél, amíg csak lehetett.

Még annyi minden voltál: sportoló voltál, akit minden érdekelt, fel sem tudnám sorolni, mi mindennel foglalkoztál. 8 évig voltál sportállásban a Fradinál, fociztál hobbiból Siófokon, aztán az újpesti vízilabda is érdekelt. Egy utazó voltál, sok helyen jártál a világban és sok jó étteremben ettél. Igazi ínyenc voltál. Mosolyogva idézem fel, amikor egy budai étteremben a szakács kiszaladt üdvözölni Téged a nevedet vagy a hangodat hallva és persze hozott egy kóstolót a kedvenc ételedből. Ez a fajta odafigyelés és szeretet, amit irántad éreztek, nem véletlen. Hiszen Te is mindig nagy gondot fordítottál az ízekre, a minőségre, és ez a kifinomultság az én húslevesemben is tükröződik, amely hála Neked, messzeföldön híres lett.

Lassan 14 éve, hogy elveszítettelek, mint társat, most pedig, mint barátot és a nagy lányom apját. Köszönöm, hogy a világ legnagyobb ajándékát adtad nekem: anya lettem és köszönöm, hogy velünk voltál eddig!

Nem akartam elhinni, hogy már búcsúzol! Tudom, hogy Neked jobb most a sok fájdalom után és örülök, hogy még el tudtál búcsúzni sokaktól azok közül, akik fontosak voltak neked az életed során! A nyolcadik kerületben születtél, ahol a Pál utcai fiúk története is, és a sors úgy hozta, hogy itt is ért véget az életed. Úgy gondolom, hogy Bandi papa és Jutka mama már várnak Téged, ezért most már búcsúzom! Mi még maradunk. Vigyázz ránk odafentről!

Zsuzsa

Igazi felnőttbarátság volt a miénk. Bár sajnos fogalmam sincs a kezdőévről, de valahogy az 1990-es évek végén találkoztunk egyre többet, Te, mint a menő amerikai IT-multik elismert kereskedője, aki mindenkit ismer, és én, mint az informatikába is belekóstoló, de ott elég esetlenül mozgó pénzügyi újságíró.

Olyan közegekben találkoztunk, ahol nem is lehetett volna nem jóban lenni, hazai és nemzetközi konferenciák, csodás utak, vacsorák, golfozás, mindig adták magukat a sztorizások, a zrikálások, ahogy egy pár napra összeverődött vidám társaságban az már csak lenni szokott.

De valahogy a mi haverságunkból pillanatok alatt mély barátság lett, az első találkozásaink után összejártunk, hol Kertész Gyuri barátunkkal hármasban, hol csak kettesben, rászerveztünk, elmentünk kávézni, ebédelni, Kapolcsra fesztiválozni, olykor „családilag” Zsuzsával és Almival is összejártunk. Emlékszem különlegesen széles látköröd révén egyszer egy finom vacsorameghívásotok után meg akartad mutatni nekünk a Chihiro szellemországban japán csodarajzfilmet, nem vagyok rá büszke, de a vetítésnek úgy lett vége, hogy kiderült, a finom vacsora után a rajzfilmen szépen elaludtunk, hát, igen nem lehetett azonos mindenben az ízlésünk.

Az első perctől izgalmas buli volt minden perc veled, én talán a komoly multikatona mögül, a remek céges autókból kiszálló sztár helyett mást láttam, valójában egy huncut félmosoly mögül örökké kikacsintó barátot, akiben mindig egyszerre volt jelen a vidám gyerek és a bölcs angolszász megmondóember. Te pedig éreztetted velem, hogy szeretsz velem beszélgetni, bejön. Mert te aztán nem óvatoskodtál, a fél IT-szakmának bemutattál, rendkívül nyitott egyéniséged révén szinte mindenkire azt mondtad, hogy érdemes megismerned, jó fej.

És én megismertem sokakat, akikkel összehoztál, és mindig számíthattam rád, ha szakmai segítségre volt szükségem. Ugyanakkor, ha valakit nem becsültél, mert szemét embernek tartottad, akkor nem óvatoskodtál, az X.Y. nevű élőlény, vagy az X.Y. néven futó fehérjehalmaz, így dehumanizáltad a szemét embereket, mert azokat nagyon nem bírtad.

Életem egyik legnagyobb megtiszteltetése volt, hogy pár év ismeretség után én lehettem az egyik esküvői tanútok. Azért írom ilyen furcsán, mert csavartatok egyet ezen is, én persze akkor még téged ismertelek, de Zsuzsa tanúja voltam. Addigra voltam már keresztapa, bérmaapa, esküvői tanú, de ez a felkérés volt számomra valamennyi közül a legmeghatóbb, amit persze aligha mondtam így el neked, ahogy sok mindent nem. Sajnos az elmúlt években már nagyon megritkultak a találkozásaink, már nem annyira értettem, hogy miben vagy, mi van veled, nehezebben is értettelek, mindig mondtál valamit, hogy éppen a fogad, vagy valami hasonlót. Össze soha nem vesztünk, de sajnos már nem voltunk egymás életének úgy a részei, mint régen.

Most azonban ahogy visszagondolok rád, a barátságunkra, csak az önfeledt évek jutnak az eszembe, a sokszor nem teljesen szalonképes vicceink, vagy amikor közösen léptünk le egy floridai konferenciáról, béreltünk autót és utaztunk varázslatos helyszínekre. Rajtad ott volt az ePlanet feliratú sapkád, amit „imbolygónak” fordítottál, mert a varázslatos, kicsit autodidakta, de mindenben releváns személyiséged valójában szerintem nem akkor volt a legelégedettebb, ha eladott négy felfoghatatlan értékű mainframe számítógépet, hanem, ha egy baráti vacsorán igazán ült egy poénod. Ati nagyon örülök, hogy a barátod lehettem, fantasztikusan izgalmas ember voltál, ilyennek maradj meg mindannyiunk emlékezetében. Brückner Gergő

A mások önzetlen támogatásának szándkéka és az emberek iránti alapvető kíváncsisága volt az ami számomra leginkább meghatározta Attila karakterét. Rengeteg ötlet és elképzelés járt a fejében soha meg nem nyugvó természetéről téve tanubizonyságot.

Bölcsessége, őszintesége és nyitottsága tette számomra lehetővé hogy nagyon sokat tanuljak tőle, bizonyos területeken példaképpé váljon számomra.

Ma nemcsak egy baráttól, egy mentortól, egy zsenitől búcsúzunk, hanem egy olyan embertől, aki örökre nyomot hagyott mindannyiunk életében. Attila nemcsak élt, hanem életet adott – ötletekkel, energiával, lehetőségekkel, és legfőképpen szeretettel.

Ő mindig segített. Nem várta meg, hogy kérjük, hanem már akkor cselekedett, amikor mi magunk még fel sem ismertük a szükséget. Életének legnagyobb projektje nem egy startup vagy egy üzleti siker volt – hanem mi, az emberek, akiket támogatott, irányított, és akiket jobbá tett a maga csendes, de határozott módján.

Az élet sokszor igazságtalan, és azok, akik a legtöbbet adnak másoknak, sokszor keveset kapnak vissza. De az elmúlt időszakban, amikor neki volt szüksége ránk, megmutathattuk, hogy nem volt hiábavaló az a rengeteg szeretet és segítség, amit adott. Egy erős, szeretetteljes közösség alakult ki körülötte, ami talán a legnagyobb ajándék, amit kaphatott. Nem hagytuk magára, és tudta, hogy mennyire szeretjük.

Attila egy igazi oroszlán volt. Hatalmas szívvel, félelmet nem ismerő bátorsággal, és olyan éles elmével, amely mindig egy lépéssel mindenki előtt járt. Tudta, hogyan kell eladni, hogyan kell inspirálni, hogyan kell álmodni – és ha kellett, éjszaka is elindult bárkiért, mert neki a barátság nem üzlet volt, hanem küldetés.

Szerette az életet. Élvezte az ízeket, a zenét, a művészetet. Élvezte a beszélgetéseket – mert tudta, hogy minden emberben van valami különleges, amit érdemes megismerni. 

Ha valamit nem tudott, tudta, kit kell megkérdezni. 

És ha valakit ismert, azt igazán ismerte.

A világ most egy különleges embert veszített el, de Attila öröksége itt marad bennünk. Nemcsak az ötleteiben, a tanácsaiban, a sikereinkben – hanem azokban a pillanatokban is, amikor segítünk valakinek, amikor éjjel elindulunk egy barátunkért, vagy amikor megosztjuk a tudásunkat másokkal.

Köszönöm mindenkinek, hogy itt vagytok, és hogy részesei vagytok annak az örökségnek, amit Attila hátrahagyott. 

Őszinte részvétem a családnak és mindazoknak, akiknek Attila fontos (volt). 

Ő sosem hagyott magunkra minket – most nekünk sem szabad őt felednünk.

Ha itt lennél, most biztosan mondanál valami frappánsat, valami vicceset és csak nevetnénk ezen az egészen…

Viszlát, Attila! Az égi startup világ most egy új, zseniális oroszlánnal gazdagodik.

Mindig itt leszel velünk!

Kerek István

Attilát ügyfélként ismertem meg, talán mostanában lenne két éve.

Habókosnak tűnt elsőre a sok vagabund álmával, de a zseni-faktor üvöltött róla, ezért mindig szívesen hallgattam.

Én egy megvalósító vagyok, szeretem az álmodókat.

Nehezen engedek közel embereket magamhoz, szeretem tartani az ütemet - Attilának pedig saját üteme volt mindenhez.

Pár nappal a balesete előtt bejött hozzám - csak úgy, ahogy szokott: "ráérsz most?" -, és elárasztott egy sereg olyan gondolattal, ami inkább negatív volt.

Jópár hét tendenciája volt ez, tartottam benne a lelket akkor már egy ideje: azt mondta, kicsekkol most kicsit, gondolkodnia kell, ha nem fog jelentkezni néhány hétig, ne tűnjön fel.

Nem tűnt fel - sajnos.

Kaptam egy SMS-t, hogy balesetet szenvedett, pár hétig nem lesz... Jó... Hiszen mondta...

Így aztán bő két hónappal a baleset után láttam először. Bénán.

Az elmúlt egy év közel hozott minket - nem etettem felnőtt férfit még soha életemben -, azt hiszem olyan közel, ahogy kevés emberhez kerültem.

Végtelenül sajnálom, hogy a körülmények legyűrték, hatalmas harcos volt.

Nagy ajándék Istentől, hogy az utolsók között búcsúzhattam tőle, még nagyobb, hogy ismerhettem.

Ezúton is köszönöm mindenkinek, akivel együtt ápoltuk, segítettük az elmúlt egy évben.

Megígértem neki, hogy versenyt futunk, ő pedig megígérte, hogy el fog gáncsolni. Ezt mostmár csak a Mennyben teheted, barátom!

Már csak ezért jó ember leszek életem végéig, hogy én is oda kerülhessek!

Isten veled!

Koppány

Még mindig hihetetlen, hogy elmentél. Bár már egy ideje nem beszéltünk és találkoztunk, fájdalmas belegondolni, hogy ez már nem is lehetséges. 

De nem felejtem azokat a zenéket, filmeket, videókat, amiket mutattál, vagy az ételeket, amiket kértél, hogy főzzek, vagy az új helyeket és városokat, ahol együtt jártunk. 

Kreativitásod és látásmódod mindig lenyűgözött, üdítő volt Veled minden beszélgetés. Büszke vagyok arra, hogy ismerhettelek, nem felejtelek el, hiányozni fogsz!

Emese

Ha jött a pincér is az hangzott el, hogy “Hát hogy kérnénk a számlát?!” Szétestünk és mindenen nevettünk.

Akkor este hazaérve, elcsendesedve ez a mondat bennem mást hozott ki. A felé irányuló megbecsülést, szeretetet, tiszteletet, hálát! Akkor írtam neki ezt a verset, amiben ott a halál. Akkor írtam egy verset Ati temetésére. Nem tudtuk ki megy hamarabb, de ez a búcsú napja.

Barátságunk legboldogabb pillanata szülte a gondolatokat az egyik legszomorúbb napra!

Nehéz 30 év távlatából bármit mondani róla. 

Az embernek lehetőségek sora áll rendelkezésére, és az lesz a sorsa, amit meg akar és meg tud valósítani. Miután elment, már csak nagy távolságból láttam, hogy milyen választások mentén élte az életét. Nem kritizálom. 

Mindenesetre a házasságunk 5 éve alatt 180 fokot változott az életfelfogásom, ami határozottan a javamra vált, és ezt teljes mértékben neki köszönhetem. 

Izgalmasan öntörvényű, hallatlanul széles látókörű, nem mindennapi ember volt.

Űrt hagyott maga után, ezt nem vitathatja senki. 

Isten nyugosztalja őt. 

Diószegi Éva

A kórházban Attila passzív gyógytornát, oxigénterápiát és gyógyszeres kezelést kapott. Bár tudata tiszta volt, beszéde nehézkes volt, és végtagjait nem tudta mozgatni. Április 15-én az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (OORI) szállították, ahol rehabilitációs programban vett részt. Az MR-vizsgálat részleges csigolyablokkot mutatott ki.

Mivel az OORI nem látott reményt a rehabilitációra, július 19-én Attilát a Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthonba költöztették. Az otthonban nem tudták biztosítani a speciális ápolást, ezért külön ápolót fogadtak mellé. Attila állapota fokozatosan romlott, felfekvések és fertőzések miatt többször kórházba került.

Barátok és ismerősök összefogtak, hogy támogassák Attilát, gyűjtéseket szerveztek, és speciális eszközöket szereztek be számára. Három gyógytornász is járt hozzá, hogy javítsák a vérkeringését. November 26-án a Nárcisz Házba szállították, ahol intenzív ápolást kapott. December 25-én stroke gyanúval kórházba került, de kiderült, hogy csak szívritmuszavara volt.

Január 22-én felmerült a kórházi átszállítás lehetősége, de Attila családja úgy döntött, hogy nem szeretnék újra kórházba vinni. Január 24-én és 25-én Attila gyermekei, Dani és Dzsami elbúcsúztak édesapjuktól. Barátai közül is többen el tudtak búcsúzni tőle januárban. Attila kitartóan küzdött, de az állapota egyre romlott és végül január 25-én elhunyt.

A második helyzet a roller baleset után már jóval volt, amikor találkoztunk párszor. Maga a baleset szerintem teljesen passzolt Atihoz, hiszem szeretett mindent kipróbálni, nem nőtt be a feje lágya (most esett le ez milyen furcsa kifejezés ebben a kontextusban), mintha egy kölyök lenne. Aszalós Petivel mentünk le hozzá párszor, és ugyanazt éltem itt át, mint amikor Apám volt beteg. Hogy egy ember szinte buddhaként függetleníti tudja magát az állapotától, és tud röhögni is velünk egy ilyen nehéz helyzetben. Péter is és Ati is sokat adott nekem ezekben a helyzetekben azzal, hogy ilyen éretten tudtak a helyzethez állni. Azt hiszem néha rosszabbul kezelek egy megfázást mint Ati azt, hogy mi történt vele.

Talán az köti ezeket össze, hogy az élethez és a betegséghez, elmúláshoz is ilyen furcsán, Atisan tudott hozzáállni.

Terray Tamás

Az egyik legkedvesebb "Happy weird connection" voltál az életemben. Sokan féltek tőled meg furcsán néztek rád világban mert nem érettek. Ettől csak méginkább kedveltelek. A morcos tekinteted mögött hatalmas szív dobogott tettrekészen a nap 24 órájában.

Érdekes belegondolnom hogy a feleségem mellett hozzád is kijárhatok immáron ugyanabba a temetőbe. Mert beszélgetni továbbra is fogunk és a tanácsodat kikérem.

"Life is what you celebrate. All of it. Even its end." Joanne Harris

Köszönöm hogy részese lehettem.

Tamás

Habar csak par eve ismertelek, az egyik legonzetlenebb ember voltal akit ismertem. Mindig segitettel ahol tudtal, ellentetelezes nelkul.

Nagyon furcsa voltal, egy zseni, akinek nem lehetett erteni hogy mit beszel es akar 20x is felhivott egy nap ha nem vettem fel. Sokan tartottak furcsanak ezek miatt, de lehet hogy pont emiatt lehetett veled konnyen kapcsolodni.

Elveztem a telefonalasainkat, a venteleseket az eletrol es azt a kis idot amit kozosen toltottunk egyutt.

Nyugodj bekeben

Medveczky Marci

Csapattársak voltunk a Fervas pályán.

Sok szép emlék mellett az utolsó osztálytalálkozón általad mondottak ma is itt cseng a fülemben.

“Ismerd meg Önmagad, tágítsd határaidat!”

Legyen könnyű álmod, mely most távol tart!

Istennek hála, hogy ismerhettem!

Az IVSZ megemlékezését itt lehet elérni.