A cserépszavazás lefolyása

A szavazás, hogy röviden összefoglaljuk, a következőképpen folyt le. Mindenki vett egy cserépdarabot, ráírta, kit akar a városból eltávolíttatni, és az agorán odavitte egy palánkkal körülkerített helyre. Az arkhónok először is megszámlálták a szavazatokat, mert ha kevesebben szavaztak hatezernél, a cserépszavazás nem volt érvényes. Azután a szavazatokat nevek szerint külön-külön csomókba rakták, majd hírnök adta tudtul a népnek, hogy kire esett a legtöbb szavazat, s azt vagyonának meghagyásával tíz évre száműzték.

(Részlet Plutarkhosz Ariszteidész című munkájából)

A cserépszavazás kialakulásáról egyes történeti források említik, hogy Kleiszthenész a törvényt azért hozta, hogy senki se alapíthasson türanniszt saját népszerűségére támaszkodva. A cserépszavazást azonban, amint Arisztotelész írja, első ízben Kr. e. 487-ben alkalmazták, amikor Kleiszthenész már nem élt. Ráadásul az előkerült több mint tízezer szavazócserép alapján úgy tűnik, egyetlen olyan politikust sem űztek el, aki valóban türanniszra akart volna törni. Az igazság az, hogy Kr. e. 487-ben csak Themisztoklésznak, a perzsák felett később győzelmet arató politikusnak volt arra lehetősége, hogy ezt az intézményt bevezesse, akiket pedig elűzött, azok politikai ellenfelei voltak (például Ariszteidész). A cserépszavazás híre nagyobb, mint a jelentősége. Mind­össze kilenc politikust űztek így el hetven év alatt. A Kr. e. 417-ben tartott utolsó cserépszavazás bizonyította, hogy a szavazást manipulálni lehetett. A csalások miatt soha többé nem éltek ezzel az eszközzel.