Zsebrevágom a kiskertet.

Elhiszed-, ha én mondom?

Ugyan, miért füllentenék?

Olyan puha tán az orrom?

Bal zsebemben egy-egy ágyás

répa, retek, karalábé,

jobb zsebemben tucat bokor

saláta és – csokoládé.

Hátsó zsebem mélyén egy sor

bársonyvirág, porcsinrózsa,

hajnalka a kerítéshez,

tátika a porhanyósba.

Minden zsebem kifordítom,

tartalmát a földbe vetem,

s ha majd serken a vetésem,

gyomlálgatom, öntözgetem.

Annyi lesz a répa, retek,

bele sem fér a zsebembe!

Salátának, karalábénak

három zsák is kevés lenne.

A virágok úgy pompáznak!

Örülhetnek anyukámék…

S ami marad a zsebemben,

mert – bölcsen – el nem vetettem:

megeszem a csokoládét.