„Hát kit lehet oly irigység nélkül szeretnem, mint téged? Hát kit bámulhatok ezen a ronda világon, ha téged nem, testvérem és ellentétem. Mindenben egy és mindenben más. Én gyűjtöttem, te szórtál, én megnősültem, te agglegény maradtál, én imádom a népemet, nyelvemet, csak itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó, nemzetek fölött röpülsz, szabadon, és az örök forradalmat vijjogod. Szükségem van rád. Tenélküled üres vagyok, és unatkozom.”

„Amikor a barátom téved, csupán csak hiszi, hogy az általa járt út a helyes, az általa választott megoldás a jó, hogy a tudása valósághű, akkor a vele való szövetséget kell-e erősítenem, vagy torzításmentes tükörként kell-e megmutatnom neki, hogy adott esetben a szemlélete mennyire különbözik az enyémtől? Szabad-e követnem a barátot a tetteiben, amikkel nem értek egyet?”

„Barátokat másként képzelt el; könnyű és derűs sétálást értett a barátságon, felelőtlen rokonszenvet, mely nem kötelez semmire. Az ember együtt jár, kicseréli gondolatait... S most először gondolt arra, hogy súlyos és bonthatatlan kapocs is lehet emberek között, melyet csak sérülések árán lehet elszakítani.”

„Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom?
Mert a vándor minden mástól távol jár.
Ki marad majd a barátom? Ha túl a sok részeges álmon
visszaszédülök, s itt lent már senki se vár.”

„Vajon hol van az a barát, aki valóban belém lát, aki velem egy hajóban, egy irányban, együtt, egy szelet vár?”

„Számos közösségi oldalt találhatok, ahol lehetőség nyílik kapcsolatokat építeni, de lehet-e abból igazi barátság?”