Egy szép nap az egyetem táján lődörgök, s hallom ám Chadtől meg Tim Gray-től, hogy Dean már Kelet-Harlemban, a spanyol Harlemban lakik folyó-hidegvizes lakásban. Előző este érkezett a hegyes-begyes kis pipijével, Marylouval, és alighogy leszálltak az Ötvenedik utca sarkán a távolsági buszról, máris Hectorhoz vágódtak be falni valamit - Hector büfögője Dean szemében azóta is cégére maradt New Yorknak -, és szórták a pénzt mázas nagy tortákra meg habcsókra.”

Jobbra, balra szertefut,

A középső célra jut."

Csongor:

“Tévedésnek hármas úta,

Útam itt ez volna hát,

Melyen éltem sugarát

Fölkeresnem Ilma mondta.

A közép a biztos út,

Oh, de melyik nem közép itt?

Melyik az, mely célra jut?

Itt egymásba összefutnak,

Egy csekély ponton nyugosznak,

S mennyi ország, mennyi tenger

Nyúlik végeik között!

Vagy tán vége sincs az útnak,

Végtelenbe téved el,

S rajta az élet úgy vesz el,

Mint mi képet jégre írnak?

Ím, de itt a hármas útvég,

Mint varázskör áll előttem;

A kivánság, a reménység

Int, von, ösztönöz belépnem.”

Kalmár: a boldogság forrása a pénz. 

Itt van zsebemben a tündérvilág,

Itt láthatod meg, jersze, légy buvár. Megy

Ez a fiú megunta étkeit,

S most csillagokra éhezik szegény.

Nagyon mohón! a csillag messze van

És fenn, igen fenn! - s színezüst-e vajjon?

Fejedelem: a boldogság forrása a hatalom.

“Menj, menj, jó fiu,

Tündérhon ott van, ahol én vagyok.

Jer, légy vitézem! Nem tetszik? De menj bár.

Ha feltalálod, meghódíttatom,

S rabságra fűzöm minden emberét.

Tudós: a boldogság forrása a tudás.

“S a lélek! - ami gondol, és akar,

Ohajt, és képzel, búsong, és örűl;

Ez a világok alkotója bennem,

S rontója annak, amit alkotott;

A lélek! ami emberré teszen”

A motorkerékpárnak nincs képernyője. Kapcsolatba kerülsz mindennel. Nem is nézed már, annyira részese vagy, és a jelenlét érzése lenyűgöz. A talpad alatt arasznyira surranó út valóságos, járni is azon jársz, csak most belemosódik a surranásba, de ha akarod, leteheted a lábad bármikor, és talpaddal tapasztalod a tudatfolyamot.

Montanának tartunk Chrisszel meg a barátainkkal, akik valamennyivel előttünk járnak. A valamennyinél talán többel is. Lazára hagytuk az útitervet. Inkább utazni akarunk, mint célba érni. Vakációzunk. Keressük a másodrendű utakat. Legjobban a kövezett megyeieket szeretjük, az állami postautakat már kevésbé. Legkevésbé az autópályákat. Múlatni akarunk - hosszú ú-val, ahogy régen mondták: nem vigadni, hanem feledkezni. A kanyargós, hegyes-völgyes utak talán hosszabbak, ha másodpercre méred, de motorkerékpáron mulattatóbbak, ha a kanyarulatnak bedőlsz, és nem kocsi ülésén csúszkálsz ide-oda. Biztonságosabbak is, mert a forgalmuk gyér. Nem kísérik autóscsárdák, hirdetőtáblák. Ligetek, gyümölcsösök az arcodat legyezik szinte, gyerekek integetnek, a népek kinéznek a tornácról, ki lehet az, és ha megállsz kérdezősködni, hosszabb válaszokat kapsz a vártnál. Megkérdik azt is, honnan jössz és mióta.

Néhány éve már, hogy feleségemmel meg a barátainkkal rákaptunk az ilyen másodrendű utakra. Először vargabetűt metszettünk át velük, vagy a változatosság kedvéért tértünk rájuk, majd mind több mulatságunkat leltük bennük. Jártunk rajtuk sokszor, mire ráébredtünk arra, ami lehetett volna elsőre nyilvánvaló: hogy ezek a félre való utak merőben különböznek az elsőrendűektől. A környékükön más az élet menete is, az emberek személyisége is. Nem rontanak sehova, ráérnek barátkozni. Helybeliségüknek, jelen valóságuknak élnek, amit városba szakadt magzataik és ismerőseik szinte el is felejtettek. Ez volt a félreeső utak nagy leckéje.”

“Megtanultuk például, hogy kell a derék utakat a térképen kiszúrni. Ha tekereg, az már derék. Mert az hegyek közt visz. Ha két város közt a legkisebb távolságot keresi, az baj. A legderekabbak a semmicsodával kötik össze a semmicsodát, kivált, ha látni, hogy húzódik a közelben egy célirányosabb útvonal is. Ha például északkeletnek indulsz kifelé egy nagyvárosból, a legjobb, ha elkezdesz oldalozni, hol északnak, hol keletnek, és hamarosan rátalálsz arra a derék útra, amelyiken a helybéliek járnak.”

 

●       A föld felszínén kisebb-nagyobb szélességű sáv, amelyet a szárazföldi közlekedés számára szabadon hagynak vagy külön erre a célra építenek.

●       olyan mód a cselekvésben, amelyet sokan követnek

●       Az az útvonal, amelyen valaki, valami halad, vagy haladni, járni, közlekedni szokott.

●       Menés, járás, utazás.

●       Valamely történés folyamata, lefolyása.

●       Általában a cselekvésnek, az élet vezetésének valamely céltól vagy normától megszabott irányvonala, módja, rendje.

●       Valamely konkrét feladat megoldásában alkalmazott tervszerű eljárás, módszer.

●       Célravezető, eredményes, kipróbált, kivezető út.

●       Lehetőség valaminek az elérésére, megoldására.