szakképző iskola:
Az alábbi ágazatokban készítünk fel atipikus fejlődésű tanulókat szakmai vizsgára:
Turizmus-vendéglátás
Mezőgazdaság és erdészet
Élelmiszeripar
Építőipar (ST)

gimnázium:
A gimnázium alapvetően az atipikus fejlődésű fiatalokat fogadja.

Fontos, hogy ne kész, megmásíthatatlan tényeket tanítsunk nekik, hanem hogy érzéseiket, akaratukat, és gondolkodásukat egyszerre arra ösztönözzük, hogy a világot a maga változatosságában, összefüggéseiben, szeretettel tudják megismerni, befogadni. Így juttatjuk őket élő, a változásokat felvenni képes gondolkodáshoz.

A serdülő korban már a tanár tudása, elmélyült érdeklődése vált ki tiszteletet, ez segít abban, hogy a diák is kialakíthassa önálló érdeklődését és viselkedését. Mindezek értelmében a 9. évfolyamtól az osztálytanítót a felsős osztálykísérők és szaktanárok váltják a maguk másfajta, specializált felkészültségével.

Az a gyerek, amelyik nem akar tanulni, azt nem lehet tanítani.

A tankötelezettség egy ismert fogalom ennek okán iskolába járni kötelező. A tanulást viszont nem lehet kötelezővé tenni, mivel az arra még mentálisan felkészületlen gyerek minden tőle telhető eszközzel tiltakozni fog ellene. Számára az iskola egy kényszerített realitás, amihez még nincsen meg a kellő affinitása. Az egyetlen elfogadható megoldás neki az, ha van az iskolában egy lehetőség, egy hely, ahol olyan tevékenységekkel foglalhatja le magát, amelyek nem ütköznek az iskola Házi Rend-jébe, de mégis jól érzi magát benne. Ezek a – manuális, vizuális vagy verbális – tevékenységek felkészült pedagógusok felügyelete és szakértő irányítása mellett történnek, és nem feltétlenül esnek egybe az iskolai tematikával. Viszont minden elemükben ahhoz a törekvéshez kapcsolódnak, amelyek a diák szellemi fejlődését támogatják. Az erre a célra kialakított helynek némileg tükröznie kell egy fajta családiasabb hangulatot annak érdekében, hogy az iskolai elvárásokkal szemben egy oldottabb légkörben valósulhassanak meg a foglalkozások. A kulcs az önkéntesség. Azaz a diák szabadon dönt arról, hogy részt vesz-e, vagy közreműködik-e egyáltalán a tevékenységben. Ha nem akar az sem elítélendő. Időt kell neki hagyni arra, hogy megnyílhasson önmagától, erőszakmentesen. Lényeges az inspiráló közeg kialakítása.  Ez fogja jelenteni a pedagógus számára a legnagyobb kihívást, hogy úgy vegye rá a tanulót az együttműködésre mintha a csatlakozás a diák saját döntése lett volna tanári kényszer nélkül.

A resztoratív szemlélet elemeit sokan használjuk anélkül, hogy tudnánk róla. Mikor az eredeti állapot helyreállítására törekszünk, mikor a személyt nem azonosítjuk a tettével – akkor e szemlélet jegyében járunk el. Az olyan alapvető kommunikációs technikák, mint