Garaczi művében azzal az ötlettel játszik, hogy mi lett volna, ha Kossuth csupán egy fogadást veszít el, nem pedig egy forradalmat. Kossuth idejében a szakáll egyfajta státuszszimbólum volt a férfiak életében, méltóságteljes kinézetet kölcsönzött viselőjének, ezért is tragikus, hogy főszereplőnknek a szakállával, azaz a méltóságával, kell fizetnie a fogadás, avagy a szabadságharc, elvesztéséért. Kossuthot nem végezték ki a harc leverése után, csupán emigrált, ezzel a szégyennel élte le az életét, ezzel hozható párhuzamba a csupasz arc szégyene is. 

Bár egy szakáll elvesztése közel sincs egy teljes nemzet szabadságának elvesztéséhez, a novella mégis ezzel mutatja be Kossuth megaláztatását.