Nagy újság van, Gyerekek! 

A Százlábú felébredt! 

Átaludta a telet, 

pislákolva nyit szemet, 

s nagy vidáman lépeget. 

Mit is mondtam? Lépeget? 

Emel lábat eleget! 

Ötven ballal, ötven jobbal 

előbb  tipeg, aztán nyargal. 

Köszönti a Kikelet, 

ő meg visszainteget. 

Ránevet a Napsugár 

s piros Katicabogár.

Föld mélyén szendergő,

csillagfürt, ébresztő!

Ébresztő – csing-ling-ling –

szél szárnyán záport hint.

Álmából ébredve

fölnyílik fénykelyhe,

fénykelyhe fölnyílik,

csengőszó hallatszik.

Szendergő vadrózsa,

házadban alszom ma.

Szép orcád tündöklő,

szirmodról álom jő.

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e? 

Virágszájjal rád nevet 

virágszagú kikelet. 

Rádfüttyent egy bokorból, 

füttyös madár torokból. 

Rügyes ággal meglegyint 

S érzed, tavasz van megint.

Kicsi vagyok, mégse félek, 

Tarka mezőn éldegélek. 

Hátam piros, mint az alma, 

Hét kis pöttyöt láthatsz rajta. 

Hívhatsz engem Katicának. 

Fürgén szálló kisbogárnak. 

S hogyha pihenek az ágon, 

Vagy egy apró vadvirágon, 

Óvatosan felemelhetsz, 

Csengő hangon énekelhetsz, 

Ujjacskádra felsétálok, 

Aztán gyorsan tovaszállok.

Jöjj el, Tavasz! Hozz meleget!

Hozz el minden szeretetet!

Hozz napsütést, enyhe szellőt,

Virágokat, bárányfelhőt!

Hozzál vidám madárfüttyöt,

Csemegének sok gyümölcsöt!