Elvadult tájon gázolok: 
Ős, buja földön dudva, muhar. 
Ezt a vad mezőt ismerem, 
Ez a magyar Ugar. 
  

 Lehajlok a szent humuszig: 
E szűzi földön valami rág. 
Hej, égig-nyúló giz-gazok, 
Hát nincsen itt virág? 
  

 Vad indák gyűrűznek körül, 
Míg a föld alvó lelkét lesem, 
Régmult virágok illata 
Bódít szerelmesen. 
  

 Csönd van. A dudva, a muhar, 
A gaz lehúz, altat, befed 
S egy kacagó szél suhan el 
A nagy Ugar felett.