Vágjátok ki és illesszétek össze a képen látható dobókockát.

A gyerekek felváltva dobhatnak, majd meg kell nevezniük valamit, amit a dobott érzékszervvel érezhetnek.

 

Ehhez a feladathoz szükségünk van egy nagy csomagolópapírra. A gyerekek párokban vagy csoportokban dolgozhatnak.

Az egyik gyermek feküdjön a lapra, a többiek rajzolják körbe a testét.

Utána a testet dekorálhatják kedvük szerint. Felöltöztethetik, vagyis rajzolhatnak neki ruhát, akár az évszaknak megfelelően is. Vagy rajzolhatnak rá jelmezt is.

Nagyobbak akár a szerveket is berajzolhatják a testbe

A szobában, teremben rejtsünk el olyan tárgyakat, melyek a tisztálkodással kapcsolatosak (körömkefe, fogkrém, kisolló, szivacs, sampon, fésű, körömcsipesz, szappan, fogselyem stb).

A gyerekek elkezdik keresni a tárgyakat. Ha valaki egyet megtalált, nem szól semmit, hanem visszaül a helyére, a tárgyat pedig ott hagyja, nem nyúlhat hozzá. A játékot teljesen némán kell játszani.

Amikor már mindenki ül, egy gyermek elkezdi: Én találtam valamit, amivel a fogunkat tartjuk tisztán. A többiek kitalálják, hogy mit találhatott meg, majd az illető előveszi a talált tárgyat.

Ödönke nem szeretett oviba járni, mert a társai folyton csúfolódtak vele.

- Hova gurulsz Döncike, tán a dönci bölcsibe? - kérdezgették tőle kacarászva, mert mi tagadás Ödönke elég duci egérke volt.

Igaz, hogy a süti volt a kedvenc eledele, a tévézés pedig, a kedvenc szórakozása.

Most is pityeregve baktatott egérmamával az óvoda felé. Szembe jött velük Manó apó.

- Te meg mért itatod az egereket? - kérdezte Ödönkétől.

- Mert utálok oviba járni - szipogta a kisegér.

- Hiszen oda sok kispajtásod jár, és jókat játszhatsz velük!

- Ugyan! Azok csak kinevetnek, hogy duci vagyok - keseregte az egérke -,

de mit csináljak, ha nem szeretem a zöldségeket, és nem szeretek futkározni se.

- Ha eljössz hozzám egy hétre, készítünk varázsfőzeteket, melyektől te is olyan fürge kisegér leszel, mint a többiek - vigasztalta az öreg manó.

Ödönke szeme felcsillant.

- Elmehetek mama? - nézett esdekelve az anyukájára. - Légyszi! Légyszi!

- Elmehetsz - mondta mosolyogva egérmama, hiszen gyermekkorában, ő is imádott barangolni Manó apóval a hegyek között.

- Akkor indulhatunk is - fogta kézen Manó apó Ödönkét, és elindultak a hegyek felé.

Még félúton se jártak, amikor Ödönke fáradtan lerogyott egy fa tövébe.

- Haza akarok menni a mamához! - kiáltozta könnyes szemekkel.

- Ahogy akarod, csak siess, mert rád esteledik - mondta Manó apó,

és tovább indult. Ödönke ijedten nézett utána, majd feltápászkodott, és Manó apó után kocogott.

Egyszer Manó apó megállt egy bokornál, melynek ágai roskadoztak a lédús, illatos vadmálnától.

- Ebből a varázs málnából szedünk vacsorára - mondta, és egy lapulevéltölcsért színültig teleszedtek.

Ödönke megjegyezte:

- Ezt én meg nem eszem, mert ez pont olyan, mint otthon a málna.

- Ez nem málna, ez varázs málna - dörmögte Manó apó.

Amikor hazaértek, megmosták a zamatos gyümölcsöt. Mivel Ödönke gyomra igen csak korgott, bizony jól belakmározott belőle,

és miközben várta a varázslatot, elaludt.

Reggel, a nap már magasan járt az égen, amikor felébredt, és kivánszorgott a konyhába. Az asztalon sajt, tojás és friss gyümölcslé illatozott.

- Gyere gyorsan reggelizni, mert indulunk a varázs sóskáért, amiből a mai főzetet készítjük - invitálta kedvesen Manó apó.

- Nekem ez nem kell! - mutatott Ödönke dacosan a reggelire, és üres gyomorral indult az öreg manó után.

- Messze van még az a varázs sóska? - pihegte a fák között botladozva.

- Maradj csöndbe! Ott lapul egy nyuszi, még megijeszted - mutatott Manó apó a tisztás felé.

Ödönke szeme elkerekedett.

- Kapjuk el! - kiáltotta, és már futott is. A nyuszinak se kellett több, hipp, hopp beszaladt a fák közé.

- Ott legel egy óriás nyuszi! - mutatott a távolba Ödönke és nekiramodott.

- Hiszen az egy őzgida - nevetett Manó apó, ám Ödönke csak futott, de az őzike úgy elillant előle, mintha ott se lett volna.

Mire odaértek az erdei vadsóskához, Ödönke sok állatot megismert. Igaz korgott a gyomra, és sajgott a lába, de nagyon jól érezte magát.

Egy nagy tál vadsóskát szedtek, amiből Manó apóval főzetet készítettek.

- Ez pont olyan mint anyu sóskafőzeléke - kavargatta gyanúsan Ödönke, de mivel más ennivaló nem volt, jóízűen bekanalazta.

Egérkénk minden nap finomabbnál, finomabb ízeket ismert meg, és mitagadás egyre fürgébben futkározott a fák között.

- Manóapó, elromlott a nadrágom! - kiáltotta egyik reggel Ödönke, mert a nadrágja, folyton lecsúszott róla.

Manóapó nagyot nevetett.

- Nézz csak bele a tükörbe! - mondta és egy tükröt tartott Ödönke elé.

- Ez meg ki? - meredt a tükörképre Ödönke, ahonnan egy vidám képű, fürge egérke nézett vissza rá.

- Hiszen ez én vagyok! - ismerte fel önmagát. - Már nem vagyok duci! Köszönöm a varázslatot Manó apó! - ugrándozott boldogan.

- Csakis magadnak köszönd - ölelte meg az öreg manó - nem volt itt semmiféle varázslat. A mozgástól, a friss levegőtől,

a finom és egészséges ételektől lettél ilyen fürge és vidám - magyarázta kedvesen.

Ödönke olyan boldog volt, mint még soha. Alig várta, hogy újra mehessen az oviba, és elmesélhesse a sok izgalmas kalandját.

Bizony ettől kezdve senki sem nevezte Ödönkét, Döncikének, és mindenki a barátja akart lenni.

Panaszosan makogott a nyuszi, és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegni is elfelejtett.

Lekonyult a füle bánatában , és csak üldögélt a rét közepén, gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot. De hát mindez nem sokat használt.

Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.

- Mak-mak, de jó neked, mókuska!

- Mi a bajod van nyulacska?

– Fáj a fogam. mókuska!

- Ki kell húzni nyulacska.

- Ki húzná ki, mókuska?

– Harkály doktor nyulacska.

- Nem fog fájni, mókuska?

– Csak egy kicsit, nyulacska.

Gyáva volt a nyuszi, de a foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.

- Sárgarépás jó napot!- toppant eléje hirtelen a róka. - Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?

– Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi-, de nagyon félek, mert harkály doktornak éles a csőre.

- Ó, ó- sopánkodott a róka-, nem kell ahhoz harkály. Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy egy csöppet sem fog fájni.

Valójában azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyne gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.

A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.

- Komolyan mondod, Róka bácsi?

– Úgy ám füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No gyere csak közelebb, ne félj, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szád! ... Így ni! Biz’ ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No gyere szépen velem, amerre vezetlek.

Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak,s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét, és elkiáltotta magát:

- Hozza papa a pecsenyét!

Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.

Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek, és makkot dobáltak egymásnak a mókusok, úgy örültek, hogy ravaszdi pórul járt.

A nyuszi pedig ahogyan hátrarántotta a fejét, megszabadult a fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a mezőn.

Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg tőle!

Pirinyó kicsi emberke a Hapcimanó, kajla lábú, ráncos képű, vörös orrú. Fekete malaclopóban jár, a fekete malaclopón van egy nagy, lötyögős csuklya, az a nagy , lötyögős csuklyát legtöbbször annyira a fejére húzza a Hapcimanó, hogy az arcából csak a nagy vörös orra kukucskál ki, hanem aztán messzire fénylik, akár az érett paprika.

Hogy hol van Hapcimanó?
A Hapcimanó legszívesebben a nyirkos ereszcsatornákban kuporog, fönt a házak legtetején. Onnan kukucskál le az utcára. Mert az arca ugyan kicsike, hanem a két apró szeme olyan jó, hogy a sasé se jobb annál.

Amikor azután esik az eső, s az utca csupa pocsolya, a rakoncátlan lurkók meg addig tapicskálnak a pocsolyákban, amíg meg nem vizesedik a lábuk, akkor Hapcimanó lemászik a csatornán, villámgyorsan és alig-alig észrevehetően belecsíp az orrukba, aztán másnap valamennyi lurkó náthás.

- Hapci! - tüsszent akkor a sok haszontalan. Vagy:

- Pcuha!

Némelyik meg úgy, hogy:

- Há-ácsi!

Vagy épen:

Há-ápp-csihi!

Hanem az bizony nem nevetni való, mert ilyenkor folyton-folyvást orrot kell fújni, és a többi gyerekkel játszani meg éppenséggel tilos. Néha még egész nap az ágyban is kell maradni annak, aki náthás, ez pedig igen-igen keserves dolog.

A Hapcimanó különben azt is ugyancsak lesi, hogy betakaróznak-e szépen a gyerekek este az ágyacskájukban, főleg télen.

Őrizkedjetek hát nagyon a manótól, s ha valaha az utcán játszotok, és kezdtek fázni, mert elhűl a lábatok, akkor gyorsan, gyorsan futkározzatok egyet. Mert a Hapcimanó résen van ugyan, hanem a lába, az olyan kurta, és olyan kajla, hogy azt a gyereket, aki gyorsan elszalad előle, sohanapján se éri utol.

Összefoglaló: Nyalókás Gergő mindig csak édességet eszik és sose mos fogat. Egyik este meglátogatta egy manó, aki hirtelen eltűnik. Másnap fogfájásra ébred Gergő, ezért anyukája elviszi a fogorvoshoz. A fogorvos egy kedves bácsi, aki megengedi Gergőnek, hogy kipróbáljon néhány eszközt. Utána kiűzi Gergő szájából a csúnya fognyűvő manót. Gergő elhatározza, hogy innentől egészséges ételeket fog enni és mindig alaposan meg fogja mosni a fogát. 

Mesében egészséggel kapcsolatos:

Fogfájás

Egészségtelen táplálkozás

A cukrok, csokik rontják a fogalat

Egészséges táplálkozás

A gyümölcsök egészségesek

Egészséges szokások

Fogmosás reggel, este

·         orvosi szerepjáték

·         barchoba: gondoltam egy betegségre…,gyógynövényre…stb.

·         Mi van a zsákban? (érzékelő játék) - gyógyítás eszközei, - az egészség

megőrzésének eszközei, megnevezésük, csoportosításuk, mire használják?

·         Mi a betegségem? - a betegség eljátszása szavak nélkül

·         tollpihe fújás: a helyes orrfújás játékos gyakorlása (egyik orrlyuk befogása-a

másikkal tollpihe fújása)

·         szerepjátékok: mentős, gyógyszertáros, orvos

·         játékok: érzelmeket kifejező játékok

·         találós kérdések a témával egybefüggően

·         futás közben jelre végzett játékos feladatok: érintsd meg a megnevezett testrészedet

·         utánzó mozgás az ujjakkal, a kezekkel: esik az eső, dörög az ég, villámlik,
.         a pillangó a jobb kezedre száll: testrészek megnevezése

·         testbeszéd: gesztus, mimika

Lóg a lába..,

Hüvelykujjam almafa…
Alma,alma,piros alma odafönn a fán

(mutatás orra, szájra)

Keretezi kicsi áll,

Kupolája homlok.

(mutatás állra, homlokra)

Piros arc, piros nyár,

(arc simogatása)

Áfonyakék szembogár,

(szem lecsukása)

A pillái lombok.

(a szempilla megcsiklandozása)

Ez meg itt az orrocskám.

(mutatás szemre, szájra, orra)

Jobbra, balra két karom,

Forgatom, ha akarom.

(jobb és bal kéz emelgetése, forgatása)

Két lábamon megállok,

Ha akarok, ugrálok.

(lábak ütögetése, ugrálás)

(fejtetőtől lefelé a  hajat simogatjuk)

kopasz mező,            

(homlokot kisimítjuk)

két pillangó,              

(szemek körül rajzolunk egy kört)

egy szörtyögő.           

(orrtőtől az orrnyeregig, oda vissza simítunk)

Egy tátogó,                

(száj körül, bajusz, mosoly)

itt lemegy,                 

(álltól lefelé a pocakon simítunk)

itt megáll,                  

(pocakon megpihen a kéz)

itt a kulacs, itt igyál!   

(a pocakot meglötyögtetjük)

A gyerekek egyre lejjebb hajolva sorra megérintik a combjukat, térdüket, bokájukat, aztán fölemelkednek újra állásba. Közben változtatunk az ütemen, hol lassabban, hol gyorsabban végezzük a gyakorlatot.

Itt is sorban megérintjük az adott testrészeket, miközben mondjuk a mondókát…

" Hegy hátán gólyafészek,

minden ember látja,

Csak egy ember nem látja,

az is kukucskálja. "

A csoportból valamelyik gyermekre, aki csukott szemmel áll, rárakunk egy pihét.

Ki kell találnia, hogy melyik testrészére helyezték rá.

- Átbújás különféle bútorok, játékeszközök alatt, fölött.

- Mozgások adott tárgyakhoz képest (álljon a fa mögé)

minél több friss gyümölcs legyen benne, konzervből csak, ha nagyon muszáj. Én pl. csak egyféle konzervet szoktam használni, őszibarackot, mert az tényleg finom, meg friss őszibarackhoz télen tényleg nem igen lehet hozzájutni (a mélyhűtöttnek az állaga, az nem túl guszta). 

a citrusféléket meg kell szabadítani a fehér héjuktól, hártyáktól, még a mandarint is a kis "erektől", mert keserűvé teszik az egészet, babra munka sajnos (ez a legmacerásabb az egészben), de nem éri meg lespórolni, mert nem lesz finom a végeredmény. 

kevergetni nem szabad az egészet, mert összetörnek a gyümölcsök, csak rétegezzük le egy nagy üvegtálba (az szép is kívülről) és "függőlegesen" kanalazzunk majd belőle, hogy mindenkinek jusson mindegyik fajta gyümölcsből. 

ha fagyasztott gyümölcsöket használunk, akkor azokat ne olvasszuk ki előre, hanem fagyosan tegyük bele, és öntsük fel az egészet valamilyen gyümölcslével, én az őszibarack konzerv levéből szoktam ráönteni egy kicsit (nem kell az egész, mert az jó cukros), ezen kívül 100% narancslevet és almalevet használok. Fontos, hogy az egészet ellepje a lé, ettől nem lesz lottyadt az egész. A mélyhűtött gyümölcsök is szépen lassan olvadnak így ki a lében, és a friss gyümölcsök sem barnulnak meg, ha folyadékban állnak. 

A rétegezésnél érdemes arra figyelni, hogy milyen sorrendben tesszük az edényben a különböző fajtákat: egy nagyon savanyú után jöjjön egy édesebb: (pl. grapefruitra, banán, vagy barack, stb. ), meg a színek is minél változatosabban jöjjenek, ne pakoljunk egymásra sok pirosat, hanem váltogassuk: fehér alma, piros meggy, zöld kiwi, sárga barack, stb... (de ez már csak az esztétikum).

Díszítésnek a tetejére én most szórtam egy kis aszalt mazsolát és áfonyát. 

 Ami a képen látható tálban van: pink grapefruit, őszibarack befőtt, mélyhűtött meggy, banán, friss japán szilva (az a kis kerek formájú, még télen is kapható), fehér grapefruit, alma, körte, fagyasztott cseresznye, narancs,  mandarin, kiwi, gránátalma, arany mazsola és aszalt áfonya. 

Ha már a minél gyorsabb és egészségesebb reggeli a cél, akkor a gyümölcsök is remek választást jelentenek. Ha nincs idő a reggelizésre, akkor jó lehetőség az olyan gyümölcsök fogyasztása, amiket el lehet vinni, és a gyerekek sem eszik le magukat vele. Ilyen például az alma, vagy a banán. Ha van idő az otthoni reggelizésre, akkor már a körte, narancs, mandarin, cseresznye, szilva, vagy az eper is szóba jöhet. Ha van még egy kis plusz idő, akkor érdemes összevágni őket, úgy gyorsabban fogynak és a gyerekek nagyobb örömmel eszik meg.

 

Zöldség

A gyümölcsök mellett a zöldségekről sem szabad megfeledkezni. A zöldségek több szempontból is egészségesebbek a gyümölcsöknél. Az egyik súlyos érv a zöldségek mellett például az, hogy nincs bennük fruktóz, ezáltal nem emelik meg a vércukorszintet. A fruktózt ugyan korlátozott mennyiségben a cukorbetegek is fogyaszthatják, de attól függetlenül, hogy nincs köze az inzulin termeléshez a vércukorszintet megnöveli. Önálló reggeliként a sárgarépa fogyasztása a legpraktikusabb. Ez a szemnek tesz különösen jót, a sok A vitamin miatt. Ha reggeli szendvicsről van szó, akkor pedig mindenféle zöldséget adhatunk mellé, amit gyorsan fel lehet vágni, pl.: paradicsom, paprika, retek, uborka.


Joghurt

Az egyik legjobb választás a joghurt, ha a gyors és egészséges reggeliről van szó. Ennek a tápláló reggelinek az elkészítése gyakorlatilag annyit jelent, hogy benyúlunk érte a hűtőbe. Az elfogyasztása is gyors, így tényleg csak pár percet vesz el a reggeli készülődésből, mégis nagyban hozzájárul a gyerekek testi fejlődéséhez és szellemi frissességéhez.

 

Tévhit, hogy csak a natúr joghurtok lennének egészségesek. A különböző gyümölcsöt tartalmazó joghurtok is azok lehetnek, de itt már jobban kell figyelni arra, hogy ne legyen benne valamilyen káros összetevő. Több gyümölcs joghurt esetén is színezőanyagokat és aromákat használnak ízesítéshez. Ha tehetjük, akkor olyat válasszunk, ami minél több természetes hozzávalót tartalmaz. Házilag is készíthetünk joghurtot, amibe így nem kerül semmilyen mesterséges anyag. Ebbe pedig ízesítésnek bátran tehetünk valódi gyümölcsdarabkákat.


Zabpehely

A gabonapehely egy közkedvelt, gyors reggelizési megoldás. Helyette azonban próbáld ki a zabpelyhet! Ez sokkal egészségesebb és az elkészítés mód semmiben sem változik. A gyerekek kedvence rendszerint a minél cukrosabb és több csokit tartalmazó termékek, de ezek tényleg nem egészségesek, ezért érdemes más kisebb kortól kezdve az egészségesebb fajtákra rászoktatni őket. A tehéntej egészségességével kapcsolatban ugyan vannak még kérdőjelek, de mindenesetre sok szükséges kalciumot tartalmaz, ami a csontok egészséges fejlődéséhez és a későbbi csontritkulás kialakulásának megelőzésére szolgál.

100 g zabpehely (1 bögre)

100 g zabpehelyliszt (1 bögre)

3 nagy db alma

1 db tojás

1 kk sütőpor (vagy szódabikarbóna)

1 ek méz (elhagyható, ízlés szerint)

Elkészítés

Az almákat megmossuk, meghámozzuk és belereszeljük egy tálba.

Beleütünk egy tojást, majd hozzáadjuk a zabpelyhet és a zabpehely lisztet, és fakanállal az egészet alaposan elkeverjük.

Ha nem elég édes az alma, ízlés szerint édesíthetjük. Szórhatunk bele fahéjat, aszalt gyümölcsöket, csokidarabot, mogyorót, diót; reszelhetünk bele narancshéjat stb.

Egy sütőpapírral bélelt gáztepsibe kb. 1 evőkanálnyi kupacokat kanalazunk, ezeket picit lelapítjuk.

Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt készre sütjük a korongokat.

sütési hőfok: 180°C

sütési mód: alul-felül sütés

Mi az egészség?

Mit jelent az egészséges étel?

Cukros és egészségtelen ételek, italok.

Víz szerepe.

Mozgás fontossága.
Mitől leszünk egészségesek?

Mitől leszünk betegek?

Baktériumok,vírusok az életünkben 

Szerintetek miért viselnek a felnőttek maszkot és kesztyűt, miért fertőtlenítik a kezüket?
Hallottatok arról, miért kell az utcai cipő levétele után azonnal kezet mosni, ha megérkeztünk az óvodába, vagy haza? Használtatok már kézfertőtlenítőt?
Milyen is az alapos kézmosás?
Miért nem érintjük az arcunkat, szájunkat, szemünket, orrunkat?
Miért kell tüsszentés, orrfújás, köhögés után a zsebkendőt azonnal a szemetesbe dobni, vagy ha nem tudjuk hirtelen előkapni, a könyökhajlatba tüsszenteni, köhögni és utána rögtön kezet mosni?
Miért nem megyünk közel egymáshoz? Miért nem adunk most puszit, nem simogatjuk meg egymást?
Miért változtak meg itt az óvodában az étkezéssel kapcsolatos szabályaink?

Baleset megelőzés
Beszélgetés az étkezési szokásokról, mi lehet az oka a fogyásnak-hízásnak

A különböző ételeket ábrázoló képek csoportosítása
Mit tehetünk egészségünk megőrzése érdekében?

Élmények felidézése beszélgetések kapcsán
Orvos gyógyító szerepe

Verbális kommunikáció fejlesztése az elhangzott mesék feldolgozásán keresztül: szókincsbővítés

Ilyen nagy vagyok! súly, - magasságmérés, magasság összehasonlítása

mérőszalag mellett a gyerekek jeleinek feltüntetésével

változatos táplálkozás, vitamindús ételeink, élelmiszerek: sütőtök, alma-répa-dió saláta

közös óvodai szűrővizsgálatok: szemészet, fogászat, hajellenőrzés 

testünk, testrészek: Melyek a páros testrészek? Miért rossz, ha a páros testrészünkből csak egy van? pl: ugrálás fél lábon..stb. végtagok funkciói 

érzékszervek és funkciói: Mit látsz? Mit hallasz? Melyik oldalon van a szív?

(tegye a szívére a kezét, hogy érezze a szívdobogást)

testünk ápolása, környezetünk rendben tartása 

 gyógynövények és hatásuk 

 testnevelés, sport, egészséges életmód fontossága: mozgás, edzettség

biztosítása mindennap
Végül, beszélgetések az ézelmeinkről (Bánat Kanna, Öröm Bödön, Méregzsák)

·Mi van a zsákban? (érzékelő játék) - gyógyítás eszközei, - az egészség

megőrzésének eszközei, megnevezésük, csoportosításuk, mire használják?

·Mi a betegségem? - a betegség eljátszása szavak nélkül

Makk Marci az én nevem

ezt a nevet kedvelem!

Mondják is rám: De remek,

vidám szemű, szép gyerek!

Egészséges mint a makk,

nincs is nála boldogabb!”

Döng a labda, száll a labda,

az égnél is magasabbra,

fejről-fejre, lábról-lábra,

majd a kapu balsarkába;

aki gólt rúg, aki kap

egészséges, mint a makk!

Figyelj ide, elmesélem,

mit csinálok nyáron, télen,

mért mondják rám: „De remek,

vidámszemű, szép gyerek!

Ha hull a hó, süt a nap,

egészséges, mint a makk!”

Ősszel hívogat az erdő:

„Gyere, sétálj, kis tekergő!”

Madárfütty szól, lomb susog,

bámulnak a mókusok.

Sétálok a fák alatt,

erős vagyok, mint a makk!

Nyisd ki reggel az ablakot,

lélegezz jó mélyet, nagyot!

Jöhet hideg víz, a szappan,

fogkefe jár fogkrémhabban!

Jól kezdődik így a nap,

olyan leszel, mint a makk!

Hogyha télen hull a hó

vár domboldal, s a szánkó,

jégen ide és oda

kanyarog a korcsolya!

Bár arcod csípi a fagy,

egészséges, mint a makk!

Ha öt-hatszor leguggolsz,

lábad erős lesz és gyors!

Hajlongj, körözz, nem is fáraszt!

csinálhatsz pár fekvőtámaszt!

Meglátod, egy nyár alatt

olyan leszel, mint a makk!

Nézd meg, milyen erős lettem,

dudorodik a bicepszem;

olyan kemény, mint a vas:

a láb, a váll és a has!

Láthatja, aki nem vak,

olyan vagyok, mint a makk!

Mit iszom és mit eszem?

Elmesélem szívesen.

Gyümölcsöt és friss tejet,

húst és kevés kenyeret,

eleget, de nem sokat,

olyan vagyok, mint a makk!

Látod, milyen könnyű dolog,

kezed-lábad fürgén mozog!

Nem kell hozzá semmi más,

minden nap kis testmozgás!

Csináld velem, már holnap

olyan leszel, mint a makk!

· becslés, számlálás (több-kevesebb,ugyanannyi)

· felsorolás, megnevezés, összehasonlítás

· ok-okozat felfedezése

· irányok megismerése, tájékozódás térben.

· párosítás

· azonosság-ellentétpárok

· halmazképzés tulajdonság szerint

· rész-egész viszonya

· testséma, oldaliság

Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol, az óperencián innen, az üveghegyen túl, egy kövér király. Hogy miért volt kövér, azt senki se tudta, de ha tudta, akkor se mondta. mert akkor a fejével játszott.

Egyszer aztán megelégelte a kövérségét a király, mert már akkora volt a pocakja, hogy a cipőjét se tudta bekötni. Így szólt a szakácsához:

- Láttam, hogy a parasztok soványak. Olyan akarok én is lenni. Én is azt akarom enni, amit ők. Mindig ezentúl.

No, ivincs, inalt a szakács a faluba, hogy megnézze, mit is esznek a parasztok. Jött is vissza dúlva-fúlva, s jelentette a királynak mérgesen:

- Uram királyom, a parasztok nem esznek mást, csak szalonnát, kenyeret, meg hozzá hagymát. Én ilyet nem fogok felségednek a tányérjára rakni, mert ez olyan közönséges étel, hogy nem illik az arany evőeszközökhöz, porcelán tányérokhoz.

- No, ha nem vagy hajlandó, akkor majd hozatok én valakit a faluból, egyet se búsulj.

Így is tett a király. Szalasztotta az inasát a faluba, és kerestetett vele egy olyan parasztembert, aki hajlandó ezentúl vele vacsorázni, ebédelni, reggelizni, és mindig olyat tesz elébe, mint amit ő is szokott enni.

Találtak is egy öregembert, aki hajlandó volt ilyesmire.

Ezentúl minden nap éppen olyat evett a király, mint a paraszt. Márpedig a parasztnak nem volt mása, csak szalonnája, hagymája, meg kenyere. A király megfizette tisztességesen, amit az hozott, nem ingyen kellett hoznia. 

Egy asztalnál ültek, egyformát ettek. Eleinte furcsa volt ilyet enni. Mármint a királynak. Meg furcsa volt az is, hogy nem kellett teríték az asztalra, csak az abrosz, arra pakolt ki minden nap a parasztember, és azt ették közösen.

Ámde a paraszt nem maradt a palotában, hanem minden evés után visszament a falujába, merthogy neki dolga van - mondta. A király pedig ottmaradt a palotában.

Teltek-múltak a napok, de a király egyre kövérebb lett. A paraszt meg egyre soványabb. Hát hogy van ez? Mérgelődött a király nagyon.

Egyszer megkérdezte a parasztot az ebédnél, illetve az ebéd után, amikor éppen ejtőztek kissé.

- Mondd csak, te paraszt! Hogy van az, hogy ugyanolyat eszem, éppen annyit eszem, mint te, és mégis csak hízom-hízom tőle. Te meg egyre csak fogysz!

- Az úgy van, felséges királyuram, hogy te nem csinálsz semmit. Nem eszel sokat, az igaz, de nem mozogsz, nem dolgozol. Én viszont, akármennyit is ennék, ledolgozom. Mert innen haza kell mennem egy nap háromszor, meg idefele háromszor. Eddig is sokat dolgoztam, mert a földecskémet a magam két kezével művelem meg, hogy betevő falatom legyen. Magam látom el a jószágaimat, magam vágom le a réten a füvet, magam legeltetem a nyájamat, és mindent magam csinálok. Nagyon sok a munka, és fárasztó is, bizony. Te pedig semmit se csinálsz, soha nem teszel egy szalmaszálat se keresztbe. Hát akkor ne csodálkozzál, hogy ugyanannyi szalonnától, fehér bélű, foszlós kenyértől, és vöröshagymától te meghízol, én meg, mivel naponta háromszor loholok hozzád, ugyanannyi étek kevés, azért fogyok.

Mert tudd meg, királyuram: nem az a fontos, hogy mit eszel, hanem az, hogy mennyit. Meg az a fontos, hogy mindehhez mennyit dolgozol. Mert igaz, hogy a szalonna nehéz étel, akár füstölt, akár csak sózott, és a hagyma is nehéznek tűnhet annak, aki nem szokta, meg erős is kissé némelyik. De azért kell melléje hagymát enni, mert az segíti az emésztést, egészséget ad. Megvédi az embert a mindenféle nyavalyáktól, figyelje csak meg királyuram! Ha nehéz, ha nem nehéz a szalonna, a parasztember ezzel tűr, mire megemészti nagynehezen, és megéhezik, szinte el is megy a nap fele. De le is dolgozza ám! És a kapát nem tudná emelgetni meg a kaszát, mondjuk, ha csak tésztát enne, vagy főzeléket. Hús meg nincsen a kamarában, ugyen, hát azt esszük, ami van. És annak ki kell tartani egy évet, ha egy malackát az ember meghizlal. Évente csak egyet lehet. Annak jó részét fel is füstöljük, lesózzuk, így tart ki a nagy melegben is, a következő disznótorig. De mi nagyon sokat dolgozunk, ezért sose árt meg a nehéz étel a gyomrunknak. Ha királyuram nem csinál semmit, akkor biza megárthat a szalonna, a hagyma, a kenyérke. Utána nem győz inni, ugye? Mert megkívánja az a nedűt! Ugye, így van?

A király bólogatott, bólogatott, belátta, hogy igaza van az ebadtának.

Ezért meg is szívlelte, amit a paraszt mondott. Ezentúl már nem kellett senkinek feljönnie a várba a faluból, mostmár akkor is tudja, hogy mit, és mennyit egyen. Mostmár kilovagol, gyakorol harcolni a katonákkal, maga kapálgatja a rózsákat a kertben, maga metszegeti, és sokat sétálgat le a faluba, meg az erdőben a feleségével, kíséretével. 

Meg is erősödött közben, a nap is felégette-megbarnította, le is fogyott a hatalmas pocakja. Ehetett mostmár, amit csak akart. De mindig tudta, mennyi az elég. Olyan egészséges lett, hogy még ma is él, ha igaz. Ja, és a cipőjét is maga köti mostmár. Nem aggat már neki a pocakja!

fúj

a

szembeszél,

okos

ember

nem beszél!

Lélegzik az orrán át.

Nagy hidegben,

ôsz-esôben

így

játssza ki

a náthát!