Bucsek Dorottya Lilla vagyok, negyedéves osztatlan tanárszakos hallgató a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, magyar-francia szakpáron. 

Középiskolai tanulmányaimat az ELTE egyik gyakorlóiskolájában, az Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban végeztem, ahol már korán megszületett bennem a vágy a magyar nyelv és irodalom oktatására, melyhez később társult a francia nyelv szeretete és az egyre sürgetőbb érzés, hogy nem csupán a nyelv, de a kultúra közvetítőjeként bevonhassak másokat abba a kalandba, amit egy idegen nyelvvel és más nemzettel való ismerkedés jelent. Szerencsésnek érzem magam, hiszen tanáraim markáns példát adtak, ami segített definiálnom a saját tanári ambícióimat.

Legfontosabbnak azt tartom, hogy a kritikai gondolkodás képességét átadjam a diákjaimnak, amire az irodalom talán a legkézenfekvőbb eszköz. Látható, hogy egy XXI. századi tanár már sokkal személyesebben áll a diákjai előtt, sokkal védtelenebb, mint néhány évtizeddel korábban, de úgy gondolom, ez a védtelenség adja egyben a tanár hitelességét – nem szabad félnünk attól, hogy a tananyag elsajátításán túl önmagunkat is megmutassuk azoknak, akik velünk szemben ülnek, hiszen nem tudhatjuk, kit inspirálunk azzal, ahogyan jelen vagyunk az óráinkon, és azzal, amit közvetítünk, akár tudattalanul is.

Ezt magam is megtanultam korábbi tapasztalataimból. Többször tartottam már felvételi előkészítőt, illetve korrepetálást, és ahogyan régen, úgy ma is igyekszem, hogy ezek az alkalmak egyszerre legyenek fizikailag – amennyiben a gyermekek, fiatalok igénylik -, és szellemileg is aktívak. A francia oktatást az utóbbi években jelentősen megkönnyítették a Cavilam Alliance Française interneten publikált feladatai, melyek minden órán sikerrel működtek, ahol elővettük őket.

A jövőbeni célokat illetően igyekszem, hogy az általam írt óravázlatok minél lényegre törőbbek és letisztultabbak, az óráim pedig egyre interaktívabbak legyenek, nem is beszélve a kooperációról, ami akár egészen kis létszám esetén, akár nagyobb csoportban is, könnyűvé teszi a közös munkát. Úgy gondolom, a tanári pályán fontos, hogy ne csupán a szaktárgyainkkal, de a technikai fejlődéssel is lépést tartsunk, hiszen a diákjaink már nagy valószínűséggel előttünk járnak majd ezen a területen – így ebben is igyekszem képezni magam.