Zim-zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sínen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.

Egyik este a kisvonat bepöfögött az erdei állomásra. – Krrrr nyüüüüüü shhhhh – hallatszott, ahogy a róka behúzta a féket, és a mozdony megállt a peron előtt.  Az állatok már nagyon várták az indulást, mert mindenki szeretett volna hazamenni vacsorázni és lefeküdni a kis ágyába.

Ott voltak a hódok, az őzikék, a vaddisznók...

– És a Timi bárány is? – kérdezi Zsófi
– Igen persze, a Timi bárány is.
– És a Süsü?
– Hmm... hát persze a Süsü is – kezd kicsit megborulni a történet, de nem én vagyok a főnök.
– És a Linda és a Sári és a Léna és a Tamás is?
– Hogyne persze, ők is – bár eredetileg állatokról volt szó, de legyen.

Mindenki szépen beszállt a kisvonatba, a nyuszi kilyukasztotta a jegyeket, a kígyó pedig letisztította a cipőket. Közben a róka feltöltötte a mozdony tartályát friss vízzel, a medve pedig jó három zsák szenet öntött a szeneskocsiba. Mikor mindennel elkészültek, megkapták a jelet az indulásra, és a kisvonat nekiveselkedett.

Ssh-sszh, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok.

Száguldott a vonat hegyre fel völgybe le, alagútba be, alagútból ki. Az állatok hallgatták a vonatfüttyöt, gyönyörködtek a naplementében, nézték az alváshoz készülő erdőt, amikor hirtelen... - Krrrr nyüüüüüü shhhhh - a kisvonat megállt az erdő közepén.

Nem tudták mi történhetett. Timi bárány megkérdezte a nyuszikát, de a nyuszi nem tudta, úgyhogy előreugrándozott a medvéhez. De a medve sem tudta, mentek hát tovább a rókához. A róka csak előremutatott, és akkor látták meg, hogy egy nagy kidőlt fa állja útjukat, éppen a sín közepére döntötte a vihar.

Az állatok egy ideig törték a fejüket, hogy mi tévők legyenek, de szerencsére a vonaton utazott Süsü is, aki olyan erős volt, hogy egyedül elgurította a nagy fát az útból. A sínek nem sérültek meg, így már akadály nélkül folytathatták útjukat.

Elzakatoltak a szénégető kemencéi mellett, fütyültek a favágó kunyhója előtt. Átgurultak a kis hídon, amit a cölöpverő épített nekik. Mígnem megérkeztek a vadkörte földhöz. Itt Süsü kiszállt vacsorázni, a többiek pedig egész a végállomásig utaztak. Ott aztán mindenki kiszállt a vonatból, és ki-ki a maga otthonába sietett, mert már nagyon fáradtak voltak.

Nem maradt más a pályaudvaron, csak a kisvonat és a kígyó a poggyászkocsiban. A kisvonat még egy darabig beszélgetett a többi vonattal, aztán ő is elfáradt, becsukta a kis lámpáit és aludt egészen reggelig.