A delfin „látja" a hangot. Csettintő, csattogó ultrahangok sorozatát bocsátják ki, egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak. Folynak kísérletek a delfin és az ember közti kétirányú kommunikáció fordítógéppel való megvalósítására.

Visszhangképzés

A delfinek hanghullámmal történő érzékelése

A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat a vízben lévő objektum távolságát, méretét és alakját meghatározza, sőt ezen felül a sebességét és irányát is megállapítja. Ez nemcsak a tájékozódását segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadászik is.

 A delfin és az ember közötti kapcsolatfelvételt már az 1960-as évektől próbálják elérni képek és hangok segítségével. Denise Herzing, a Vad Delfin Projekt igazgatója 1985 óta tanulmányozza egy floridai delfincsapat hangjelzéseit, kapcsolatrendszerét és szokásait. Kutatásának legújabb célja az, hogy az állatok saját hangjelzéseit felhasználva kapcsolatot  teremtsen a delfinekkel: jellemző angol szavakat próbál megtanítani nekik a delfinkommunikációra jellemző, mesterségesen kitalált füttyökkel és csettegésekkel. 

 Nem ez volt az első eset, hogy kommunikálni próbáltak ezekkel a vízi emlősállatokkal. 1990-ben például a Honoluluban található Kewalo Basin Tengeri Emlős Laboratórium kutatója, Louis Herman próbálkozott kapcsolatba lépni a delfinekkel. A kísérlet során a fogságban tartott állatoknak olyan mesterséges nyelvrendszer használatát tanította, amelynek segítségével képesek voltak megérteni különböző szimbólumokat. A szavakat és utasításokat kézjelekkel kommunikálták a kutatók. Legnagyobb megdöbbenésükre a delfinekkel kapcsolatos eredmények hasonlóak voltak a főemlősöknél (gorillák, csimpánzok, bonobók) tapasztaltakhoz, a delfinek képesek voltak több mint száz különféle szót is fejben tartani. Az is meglepetést okozott, hogy ugyanazokat a szavakat használva a delfineknek különböző parancsokat lehetett adni, amelyeket az állatok hibátlanul teljesítettek. Ez a kommunikáció azonban egyirányú volt, a delfinek nem tudtak információt közvetíteni az emberhez.