Az emésztőrendszer feladata a táplálék felvétele, feldolgozása (aprítás, kémiai lebontás), a tápanyagok felszívása a vérbe, és az emészthetetlen salakanyagok kiürítése a szervezetből. A táplálék a bélcsatorna üregében halad végig, miközben különböző emésztőnedvek hatására jellegzetes fizikai és kémiai változásokon megy keresztül. A béltartalmat a bél perisztaltikus mozgásai továbbítják. Az emésztőnedveket a bélfal mirigysejtjei, illetve a bélcsatornához csatlakozó emésztőmirigyek termelik. Az előbél elsődleges feladata a szilárd táplálék aprítása, pépesítése. A középbél a táplálék kémiai emésztésének, a szerves tápanyagok felszívásának legfontosabb területe. Az utóbélben történik a szervetlen tápanyagok (víz, ásványi sók) jó részének felszívása a vérbe, illetve a széklet kialakítása és ürítése.

Az ember tápcsatornája

AZ EMÉSZTŐRENDSZER ANATÓMIÁJA

Az emésztőrendszer az a szervrendszerünk, melynek feladata hogy a külvilágból felvegye és feldolgozza azokat az anyagokat, melyek a testünk felépítéséhez, karbantartásához és a működés energiaigényének biztosításához szükségesek.

Anyagcsere / Emésztés a szájüregben:

A szájüregbe kerülő táplálék a nyállal (saliva) keveredik. A nyál elsődleges feladata a szájüreg nedvesen tartása, a táplálék péppé alakítása és ezzel az ízérzékelés elősegítése is, védelem a vegyi anyagok és fertőzések ellen (bikarbonát tartalom ill. a lizozim révén). Folyadékhiány esetén csökken a nyál mennyisége, kiváltva a szomjúság érzetet, és ezzel a nyál hozzájárul a szervezet vízegyensúlyának fenntartásához is. A nyálat a kis- és nagy nyálmirigyek termelik. A kis nyálmirigyek nyálelválasztása állandó, de nem nagy mennyiségű (kis nyálmirigyek+állkapocs alatti mirigy egy része+fültőmirigy), a nagy nyálmirigyek (nyálmirigy+nyelv alatti mirigy+ állkapocs alatti mirigy) csak valamilyen ingerre reagálnak (szekretálnak-kiválasztanak). Mechanikai ingerekre (homok, vatta, száraz kenyér, stb.), továbbá erős kémiai ingerekre (savak, lúgok, konyhasó, stb.) ún. "hígító nyál" keletkezik, melynek feladata a fizikai oldás. Táplálékfogyasztáskor szerves anyagokban és fermentumokban gazdag ún. "emésztőnyál" választódik ki, melynek a kémiai emésztésben van szerepe. A nyálelválasztást az ízérző receptorok váltják ki, ill. reflektorikus úton az idegrendszer szabályozza (központja a nyúltagyvelőben van). 

A nyál legnagyobb részét víz alkotja (99,27%), vegyhatása enyhén savanyú (pH 6,5-7,5 közötti), mennyisége a táplálék mennyiségétől függ (átlagértéke 700-1000 cm_³ naponta). A nyál szárazanyag tartalma 0,73%, szervetlen alkotórészei közül (Cl, PO₄, Na, K, Ca, HCO_3, SCN, CO_2, O₂) jellemző a rhodánion, mely a dohányzók nyálában nagyobb mennyiségben van jelen. A ciángyök (CN) méregtelenítés során keletkezik. A nyál szerves anyagai a mucin és két enzim: a ptialin (amiláz) és a maltaze (maltáz). A mucin egy fehérje, melynek szerepe a pufferolás (savak-lúgok közömbösítése), azaz a hidrogénion-koncentráció megfelelő fenntartása. Az enzimek a szénhidrátbontásában játszanak szerepet (keményítő bontása glukózzá). Az emésztés tehát már a nyállal elkezdődik, természetesen nem nagymértékben, hiszen innen a táplálék hamarosan a gyomorba kerül (lásd. még: szénhidrátok és szénhidrátok emésztése, és molekuláris anyagcsere folyamata).

ANYAGCSERE / Emésztés a gyomorban:

A gyomornedv víztiszta, savanyú vegyhatású, sajátos szagú folyadék. Sósavtartalma 0,3-0,5%, ami megfelel kb. 0,9-1,5 pH-nak. A sósavon kívül kevés anorganikus sót, fehérjét, vizet és három fermentumot: fehérjeemésztő pepszint, tejalvasztó chymosint (kimozint), és zsírbontó lipázet tartalmaz. A sósavat a táplálék konyhasójából, ill. a chlortartalmából a gyomormirigyek fedősejtjei készítik. A sósav elősegíti a gyomornedv enzimjeinek működését, biztosítja a pepszin számára a savanyúságot, és fertőtleníti a gyomortartalmat. A gyomorban "szabad sósav" és "kötött sósav" (nem sósav alakjában jelenlevő Cl^-) formájában van jelen. A gyomorba jutó fehérjéket a pepszin bontja, melyek a gyomormirigyek fő sejtjeiben képződnek. A pepszin a fehérjéket peptidekre és aminosavakra már nem képes lebontani, a fehérjeemésztés a vékonybélben fejeződik be. A tej fehérje bontását a kimozin végzi el, hatására a tej kazeinje parakazeinné alakul át, és pelyhek formájában kicsapódik (így tovább tudnak emésztődni a pepszin által is a gyomorban). A lipáze igen kis mennyiségben kezdi el bontani a zsírokat zsírsavakra és glycerinre (lásd. még: fehérjék / zsírok és emésztési és molekuláris anyagcsere folyamataik).

A gyomor üres állapotban is termel nedvet, azonban ilyenkor erősen nyálkás (mucin tartalmú), nem savanyú, hanem éppen lúgos vegyhatású gyomornedv keletkezik. Ez a gyomornyálkahártya megvédésében nagyjelentőségű, mivel a mucinnak erős savmegkötő képessége van. Gyomorhurut esetén fokozott a mucin termelés (védőleg a sósavtól), azonban fenntartja az évágytalanságot, s az emésztést gátolja. Mikor a szájba, ill. a gyomorba kerül a táplálék, megindul a "valóságos" gyomornedv elválasztása és a tápanyagok kémiai bontása. A lebomló tápanyagok hatására gasztrin is termelődik, mely a mirigyek további kiválasztását fokozza. Vannak anyagok, melyek gátolják a gyomornedv elválasztást, s ezen keresztül az emésztést is. Így, ha nagy mennyiségű zsír, epe, vagy duodenum-nedv jut a gyomorba, a gyomornedv elválasztás és a gyomormozgás 1/2 órára is megszünhet, ezért nehéz a zsíros étel (sok zsír hatására ún. enterogasztrin termelődik a vékonybélben -duodenumban, mely a vér útján a gyomorba jutva gátolja a sósav és a pepszin kiválasztódását).

ANYAGCSERE / Emésztés a vékonybélben:

A vékonybélbe került savanyú gyomortartalom háromféle emésztőnedv hatása alá kerül: 

pancreasnedv (pankreásznedv - hasnyálmirigynedv), epe és bélnedv. Mindhárom alkotó nagy bikarbonát- és carbontartalma miatt lúgos kémhatást biztosít, mely az enzimek számára nélkülözhetetlen. A vékonybélben történik meg az emésztés legfontosabb szakasza, melyben a fehérjék-szénhidrátok-zsírok vízben oldható, felszívható elemeikre esnek szét.

-Emésztés és a Pancreasnedv:

A hasnyálmirigy átlátszó, színtelen, szagtalan, sós ízű, alkalikus (lúgos) vegyhatású váladéka, pH értéke 8-9 között van, napi mennyisége 1-1,5 liter között ingadozik. A duodenumba került savanyú gyomortartalom hatására, a hasnyálmirigy kiválasztását serkentő ún. secretin hatására termelődik. A pankreasznedv szervetlen anyagai fő tömegben a NaCl és a NaHCO₃, szerves anyagai közül a legfontosabbak az enzimek. Ezek a fehérjebontó trypsin (tripszin vagy tripszinogén, karboxipeptidáz és az elasztáz), a zsírbontó pancreas-lipase (lipáz), és a polyszacharid szénhidrátokat bontó pancreas-amilase (pankreász-amiláz). A tripszin mellett egy másik fehérjebontó enzim a chimotrypsin (kimotripszin, vagy kimotripszinogén), mely a gyomorban megindult kazeinemésztést (tejfehérje) fejezi be. Az enzimek mennyisége a hasnyálmirigynedv összetétele és a táplálék minősége szerint változik. A szervezet legfontosabb zsírbontó enzime a pancreasz-lipaze, mely a zsírok észterkötéseit hasítja fel glicerinre és zsírsavakra. Ennek elősegítésére szolgál az epe. Az epe fizikokémiai reakció eredményeként a zsírokat emulgeálja, az epesavak pedig a lipázét aktiválják, melyek a zsírok szappanosítási folyamatával segítik elő a zsírok bontását (lásd. még: fehérjék / zsírok / szénhidrátok emésztése és molekuláris anyagcsere folyamatai).

-Emésztés és az Epe:

Az epe a máj váladéka, keserű ízű, nyúlós, zöldessárga vagy sárgásbarna színű, lúgos kémgatású folyadék (máj-epe kb. 7,8 pH körüli, epehólyag epe 7,0-7,5 pH közötti). A májsejtek állandóan termelik, azonban csak az emésztés alatt kerül a duodenumba. Az emésztési szünetben az epehólyagban gyűlik össze, ahol nagymértékben besűrűsödik. Enzimeket nem tartalmaz az epe, de sok olyan anyag van benne, mely más emésztőnedvekben nem található meg. Az ép máj naponta 600-1500ml epét termel, melynek 97% -a víz, 1% -a epesavak, 0,1% -a koleszterin és lecitin, valamint epepigmentek (festékanyagok-vörösvérsejtek széteséséből származik-hemoglobinból), organikus sók /szerves sók/, 0,7% -a pedig calciumsók.

Az epesavak koleszterinmolekulák, melyeket a májsejtek koleszterinből termelnek. Az elsődleges epesav-molekulák lecitin és koleszterin molekulákat vesznek magukhoz, s így fejtik ki hatásukat a bélben, azaz fokozzák a lipidek (zsírok) oldékonyságát és felszívódását.

-Emésztés és a Bélnedv:

Az emésztés kémiai folyamatait lényegileg a vékonybél mirigyei által termelt bélnedv fejezi be. A tiszta bélnedv világossárga színű, szagtalan, gyengén alkalikus (lúgos) folyadék. Szárazanyag tartalma 1,5%, pH-ja 8,3. A bélnedv elválasztása állandó folyamat, de termelődését fokozzák a bélbe jutó tápanyagok mechanikai inger formájában, illetve fokozódik termelődésük sympathicus ideg-inger hatásra is. A bélmirigyek termelődésére a secretin és a bél falából kiválasztódó enterocrinin hat, melyek fokozzák a bélnedv mennyiségét. A bélnedvben fehérje-bomlástermékeket bontó ún. peptidasek, szénhidrátbontó carboanhidrolasek, és zsírbontó lipasek, továbbá phosphatasek (foszforsavat hasítanak le a különböző szerves vegyületekről, főképpen a bélfal sejtjein belül hatnak, nagy szerepük van a felszívódási folyamatban), nucleosidasek (a nukleinsavakat hidrolizálja és felszívódásra alkalmassá teszi őket), és a trypsin termelődését aktíváló enterokinase található meg.

Felszívódás a vastagbélben: lásd.: Vastagbél és a béltartalom útja, a bélflóra és a probiotikumok.
Források: http://taplalkozas.bioenergetikus.hu/anyagcsere.php (2017.11.03 19:20)
http://gyermekapolas.hu/altalanos-informaciok/az-emesztorendszer-anatomiaja (2017.11.03 18:52)
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-eletmod/az-ember-szervezete/az-ember-emesztorendszere (2017.11.03 19:27)

A vese páros, bab alakú szerv, a hasüreg hátsó részén, az ágyéki gerinc két oldalán, a hashártyán kívül található, zsírrétegbe ágyazva. A külső kéregállomány alatt található a velőállomány, a gyűjtőcsatornákból az átszűrt vizelet a vesemedencébe jut, majd a húgyvezetéken, a húgyhólyagon és a húgycsövön keresztül ürül a szervezetből. 

A vese felelős a szervezetben az anyagcsere során keletkezett bomlástermékek eltávolításáért, valamint a szervezet sejtközötti folyadéktérfogat-szabályozásáért.

A vesék átszűrik és tisztítják a vért, a keletkező vizelet a szervezet számára szükségtelen vízből, és a benne oldott anyagokból áll. A vesék ugyanakkor a szervezet számára fontos anyagokat nem választják ki. Ezen egyensúly felborulása esetén a vizelet túltelítetté válik, és apró kristályok megjelenéséhez vezet, amelyek nem tudnak feloldódni a vízben.


A vese szöveti szerkezete

A vese szövetének alapegysége a sugárirányban elhelyezkedő nefron, amiből körülbelül másfél millió van egyetlen emberi vesében. A nefronoknak több részét különböztetjük meg. A kéregben helyezkedik el a glomerulus, ebből ered a vesetubulus, ami U-alakú csőként először egy kanyarulatos szakasz után belenyúlik a velőállományba, ahol hajtűkanyart ír le, majd visszatér a kéregállományba. Végül egy második kanyarulatos szakaszt követően beömlik a gyűjtőcsatornába. A vese artériái kapillárisszerű erekké vékonyodva alkotják a glomerulusban az ún. érgomolyagot, ahol leadják plazmájuk jelentős részét szűrésre, majd ezek az erek összeszedődve elhagyják a glomerulust, és még mint a verőeres rendszer tagjai, érfonatot képeznek a nefron körül. Ezen a szakaszon „visszakapják” a szűrletből a szervezet számára még szükséges anyagokat, majd a vénás rendszer tagjaiként elhagyják a vesét.

|

A vese naponta kb. 180 liter vizet és oldott anyagot szűr ki a vérből. A vízvisszaszívás jóvoltából ez a mennyiség kb. 1,4 literre csökken, és vizelet formájában távozik a szervezetből. Az egészséges vesék kiszűrik a táplálékból származó salakanyagokat, a felesleges folyadékot, de nem engedik kiürülni a még használható anyagokat. A kiválasztás első lépése, hogy a vese a beérkező folyadékból egy ún. ultrafiltrátumot képez, ami a vérplazma koncentrációjával megegyező mennyiségben tartalmaz olyan anyagokat is, amire a szervezetnek szüksége van, például glükózt, nagy mennyiségű Na-iont, karbamidot. Ezeket az anyagokat a vesetubulus különböző pontjain a vese részben vagy teljesen visszaszívja, és újra a vérkeringésbe juttatja. A vese feladatai közé tartozik a hormonok termelése, illetve a só- és vízforgalom szabályozása.

A vese egyik legfontosabb feladata a méregtelenítés, amely folyamat a kiválasztás útján valósul meg.
Működése során minden élő sejt termel kémiai salakanyagokat, amelyeket a vér szállít el. Ezeknek az anyagoknak egy része a szervezet számára mérgező, ezért fontos, hogy a vérben ne halmozódjanak fel, hanem folyamatosan ürüljenek. A vizeletkiválasztó rendszer feladata, hogy az oldott állapotban lévő bomlástermékeket kiszűrje és kiürítse. Elsősorban a nitrogén tartalmú bomlástermékek (karbamid) és bizonyos sók távoznak a vizelettel.
A vesék működési elégtelenségének következtében a vérben felszaporodó káros anyagok életveszélyes állapotot idéznek elő a betegnél. Véréből mielőbb (és folyamatosan) ki kell üríteni az ártalmas anyagokat (dialízis vagy transzplantáció).

A veseműködés szabályozásában elsősorban hormonális hatások játszanak szerepet, de természetesen idegi működés is közrejátszik. A hormonális szabályozás egyik legfontosabb eleme a vazopresszin (ADH) mely a hipotalamuszban (agyalapi mirigy) termelődő peptid hormon. Hatására fokozódik a nefronok elvezető csatornáiból a víz visszaszívása, így csökkenti a szervezet vízveszteségét. A másik igen jelentős hormon a mellékve sekéregben termelődő aldoszteron, melynek hatására a nátriumionok és ezzel kapcsoltan a víz visszaszívása fokozódik. (Természetesen a felsorolás nem teljes, számos egyéb hormon szabályozza a vese működését különböző ionok és egyéb anyagok visszaszívásának szabályozása révén.) Az idegi szabályozás a vese esetében alárendelt jelentőségű, a vegetatív idegrendszeri szabályozás elsősorban nem a kiválasztási funkciókat befolyásolja.

A vese egy renin nevű hormon termelésén keresztül szerepet játszik a szervezet vízháztartásának, vérnyomásának szabályozásában. A vese apró erei képesek érzékelni a vérnyomás csökkenését, és ha egy bizonyos érték alá csökken a nyomás, a vese renin termelése fokozódik. A renin egy olyan folyamatot indít meg, amelynek a végeredményeképpen egy angiotenzin II nevű enzim keletkezik. Ez az enzim rendelkezik igen erős érösszehúzó és ezen keresztül vérnyomásemelő hatással. Ezen túl renin-angiotenzin rendszer többek közt képes szomjúságérzet kiváltására, szintén a vérnyomás, a vérmennyiség növelését elősegítendő.


Források: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/emberi-test/kivalaszto-szervek/a-vese(2018.01.05 16:43)
http://www.webbeteg.hu/mediatar/vesebetegseg/75/vese-felepitese (2018.01.05. 16:53)
http://www.webbeteg.hu/images/mediatar/vese_felepitese.jpg (2018.01.05 17:01)