Gyökerét a középkor lét-

szemléletében, művészeti elveiben találta

meg.

A hatalmas méretekben tervezett barokk alkotások lenyűgöző arányai ellenpontozó szerkezetekre épültek.

A drága anyagok használata, a díszítőelemek halmozása, a fény-árnyék játék,

a heroikus pátosz adja a barokk pompáját és dinamizmusát.

A díszek, képek, freskók olyanok, mintha egy film megállított, kivágott kockái lennének.

Ellentmondásokat összegző egység elhitetésének eszközei: a monumentalitás, az illúziókeltés és a pompa.

Központi gondolata az elhitetés.

Az antik görög és római művészetet tekintette mintának, s céljának e műalkotások utánzását tartotta.

Alapelve az a meggyőződés, hogy az

ókori görög és római szerzők, alkotók művészileg tökéleteset hoztak létre.

legfőbb műfajai az eposz, a tragédia,

az óda és az epigramma.

A klasszicista teória szigorúan elkülönítette

egymástól az egyes műnemeket és műfajokat.

Megkövetelte a kompozíció harmonikus ki-

egyensúlyozottságát, zártságát, valamint a stílus

világosságát, érthetőségét.

Stílustörténeti értelemben a barokk és a romantika között foglalt helyet.

Kedvelte a didaktikus irodalom különböző műfajait.

Abban hittek, hogy a „józan ész” az antik remekművek elemzése útján képes elvonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait.

18. századi stílusirányzat; az elnevezés

kedvelt díszítőelemére, a kagylóra utal.

Kedveli a cikornyás formákat, a miniatűr játékosságot, a kecsességet.

A rokokó életérzés örömkultuszának megfelelõen legfõbb tárgyköre az epekedõ, enyelgõ, boldog és viszonzottnak érzett szerelem, olykor a finom erotika.

Jellemzõ ezekre a versekre a miniatûr forma, a szimultán ritmussal elõállított sodró zeneiség, a változatos ritmika alkalmazása, a csilingelõ rímjáték, a finomkodó könnyedség, a mesterkéltség dacára is valami egészen spontán báj.

Nem eszméket hirdetnek ezek a versikék. Csupán játékos, fortélyos ötletek, udvarló elmésségekkel kapcsolatos élvezetek költõi kiaknázása.

A rokokó olasz hatásra már diákkorában megjelent Csokonai költõi palettáján, s az ilyesfajta vonások késõbbi mûveiben is fel-feltûnnek.

A szentimentalizmus az empirizmusra épült.

Az érzelmeket, a tapasztalatok által kiváltott lelki folyamatokat vizsgálja, elemzi és állítja az irodalmi alkotások középpontjába.

Válsághangulat tükröződik benne, ami a társadalmi rend kialakult szokásai, intézményei, emberi kapcsolatrendszere és a velük szemben tehetetlen egyén összeütközéséből fakadt.

Az érzelmek szabadságát hirdeti.

Ez az irányzat különösen fogékony a melankolikus és elégikus kedélyállapotok iránt.

menekülnek. A szentimentalizmusra egyébként is jellemző vonás az elvágyódás a társasági élettől a szabad természetbe.