Első osztályosként kerültem a frissen alapított iskolába, a legkisebbek közé. Ez volt az úgynevezett óvodás csoport, mert a német törvények szerint először németül kell megtanulni a betűket, csak azután lehet egy másik nyelven hivatalosan írni és olvasni tanulni. Itt még főként jétékokból, éneklésből és táncolásból állt az óra. Andrea volt a tanító nénink. Az első órák még az ulmi kulturális intézet falai között lettek megtartva, mert még nem volt igazi iskolai helyszín. Aztán találtak egy iskolát Wiblingen-ben. Voltak ott kisebb-nagyobb problémák a tisztasággal, stb., így végül átköltöztünk a mostani iskolába, ahol mindenki jól érzi magát.

Második osztálytól elkezdtük tanulni a magyar írást és olvasást. Ennek nagyon örülök, mert így mindent el tudok olvasni magyarul is. Anyukám születésnapom óta naplót ír nekünk magyarul. Ebben benne van minden, ami történt velünk, amit átéltünk az évek során. Ezt majd még a gyerekeimnek is fel fogom tudni olvasni.  

Németországban 50 km-re laktunk a magyar iskolától, ami egy kis utazással járt. A magyar iskola után magyar cserkészetre jártunk. Így minden második szombat a magyar iskoláról és a magyar cserkészetről szólt.

A magyar iskola kiemelt eseményei közé tartozik a Mikulás ünnepség, ahol a Mikulás minket minden évben megdicsér és egy kicsit meg is dorgál. Ezenkívül a farsang, március 15. és október 23. Ezek azok az ünnepségek, melyek mindig nagy élményt jelentenek számomra, hiszen együtt énekelünk, táncolunk és színdarabokat adunk elő.

Mivel időközben elköltöztünk Ausztráliába, már két éve online veszek részt az eseményeken, amit nagyon élvezek. Jó, hogy a távolság ellenére is tarthatom a kapcsolatot az osztálytársaimmal és a tanárommal. József tanárunk mindent megtesz, hogy érdekessé tegye így online is a tanulást. Még a közös fellépéseknél is kapunk szerepet, online beleépülünk az előadásba.

Korábban még beülhettem az osztályterembe, és szép emlékeim vannak azokról az időkről. Van olyan osztálytársam, aki velem együtt szintén már lassan kilenc éve jár ebbe az iskolába. A barátságok, amelyeket ebben az iskolában kötöttem, nagyon különlegesek. Támogatjuk egymást, és mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt. Jó tudni, hogy mindig számíthatok a barátaimra.

Az egyetlen dolog, amit nem tartok olyan nagyszerűnek, hogy már nem ülök élőben az osztályteremben. Hiányzik, hogy személyesen láthassam a barátaimat és a tanáromat, és beszélgethessek velük. De örülök, hogy továbbra is részt vehetek a tevékenységekben, és tagja maradhatok az iskolának.

Nagyon jónak találom, hogy a nem Magyarországon élő gyerekeknek van lehetőségük megőrizni a magyarságukat. Nagyon értékelem, hogy a hagyományos, papír alapú tanulás mellett interaktív, az online tér előnyeit kihasználó módszereket is alkalmazunk. De az a legjobb, hogy azok, akik nem tudnak mindig elutazni Ulmba, azok online is bekapcsolódhatnak a tanítási órákba.

Nagyon szeretem azt, hogy József tanár úr sokat kahoot-ozik velünk és sokféle játékokat is alkalmaz, hogy minél jobban el tudjuk sajátítani a tananyagot. Ha nagyon sokat gondolkoznék, akkor se jutna eszembe semmi, amit javítani lehetne.

Én már nyolc éve járok a magyar iskolába. Az elején csak a nevemet tudtam leírni magyarul. A magyar történelemről sem tudtam sokkal többet. Most már mindkettőt annyira tudom hogy meg vagyok vele elégedve. Az órák mindig érdekesre és játékosra vannak megcsinálva ezért nincs semmi extra stressz a német iskola mellé. Én szeretek ide járni mert stressz nélkül lehet itt fontos dolgokat tanulni és játékra is jut mindig idő.

Megtanultam magyarul írni és olvasni. A legizgalmasabb rész persze mindig a vizsga ideje. Szeretek a magyar történelemről tanulni és újabb dolgokról is. Néha úgy érzem hogy Magyarországot jobban ismerem mint Németországot, pedig még soha sem laktam ott.

A covid időkbe emlékszem, hogy a Mikulást maszkban vártuk, de azért örültünk hogy eljött. A kedvenc ünnepségem az anyák napja, mert az anyukák mindig úgy meghatódnak és örülnek.

Miután Ausztráliába költöztünk felkerültem a nagyoknak az osztályába, mert csak ott volt online részvételi lehetőség. Most már két éve Józsi bácsi a tanárom. Ő mindent megtesz, hogy úgy érezzük, mint ha ott lennénk mi is az osztályteremben. Persze az online nem annyira jó, mint ott lenni igazából, de azért ürülők hogy legalább ez a lehetőségem megmaradt, részese maradni a magyar iskolának. Legalább most már nem kell egy órát autóval utazni az iskolába mint régen, amikor Németországban laktam. Most már csak bekapcsolom a laptopot és már ott is vagyok az órán.

nyolc éve járok a magyar iskolába és mindig szívesen járok ide. A legszebb az egészben, hogy olyan emberekkel találkozhattam akik az én kultúrámból és hazámból származnak. Örülök neki, hogy megkaptam azt a lehetőséget hogy tanuljak az én hazámról és anyanyelvemről és hogy itt, Németországban is beszélhetem az anyanyelvemet. Az órák mindig tanulságosak és mégis szórakoztatóak.