Bár az Arktisz legnagyobb része kopár jég, élővilága rendkívüli, rengeteg hal, fóka, madár honos csak ezen a tájon.

Az Arktiszt az Éjféli nap földjének is hívják, mivel a nyári napfordulóhoz közeledve egyre később nyugszik le a Nap, majd északi szélességtől függően napokig vagy akár hónapokig egyáltalán le sem nyugszik. 

A jegesmedve: (veszélyeztetett faj – Nemzetközi jegesmedve nap – február 27.)

Tökéletesen védekezik a hideg ellen. Nagyobb termetű, mint a többi medvefaj, és a nagyobb testméret jobban tartja a hőt. Bundája olajos, a vízben nem ázik el, még a talpát is jórészt szőr borítja, ami nem csak a hideg ellen védi, hanem a biztosabb járást is segíti a csúszós jégen. Szaglásuk nagyon kifinomult, Bőrük színe fekete. Ez segíti őket abban, hogy a bundájuk melegen tartsa őket. Nyelvük sokszor egészen sötétkék.  A jegesmedve bocsok születéskor kb. 1 kilósak, meztelenek, süketek, és vakok. Élelem után kutatva sokszor napi 70 km-t is megtesznek. és, ha üldözőbe veszik zsákmányukat, akár 40 km/h sebességre is képesek, kiváló úszók, de ügyetlen, esetlen a járásuk.

Fără glume şi poveşti,
Polul Sud şi Polul Nord
Ştii să le deosebeşti?
Ţine minte, nordul are
Urşi polari şi vulpi polare.

Sudul are, ştie-oricine,
Pinguini şi pinguine.
Nordul e ocean oval,
Sudul e continental.

– Cu-Aurora boreală,
Cu noaptea polară, cum e?
Cum să fie? O minune!
Soarele care răsare,
După şase luni apune...

Az erdők - akár az óceán - oxigénné alakítják a széndioxidot és élőhelyet biztosítanak a világban található biológiai sokféleség nagy részének. Az építőanyag és a tűzifa szintén innen származik. Az erdőknek azonban csaknem minden jellegzetessége veszélyben van. Természetes erdők Térkép: a sötét zöld területek az utolsóként fennmaradó trópusi erdők helyét jelzik. A világ elvesztette a földfelszínt borító, eredeti erdők 80%-át. A fennmaradó ős-növésű erdők nagy része az Amazon őserdőben, Közép-Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Kanadában, és Oroszországban találhatóak. De a fakitermelés, a bányászat és az építkezés veszélyezteti ezeket az erdőket is. Erdőirtás Naponta 375 km2 területű, évente Görögország-nagyságú erdőt veszítünk el a városi fejlődés, a mezőgazdasági tisztogatás, a tűzifa-gyűjtés, a fakitermelés, az erdőtüzek, és az erdők (a hidro-elektromos gátak miatti) tavakba süllyedése következtében. Az erdőirtás hozzájárul a sivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez, a szegénységhez, és a szépség elvesztéséhez.

A Közép-Amerikai esőerdőknek több mint a fele tűnt el. Az Amazon-őserdő nem éli meg a 21. század végét, ha a fák kivágása úgy folytatódik, mint amilyen mértékű most. A tűz emberi tevékenység, vagy természeti folyamatok következtében keletkezik. Indonéziában és Dél-Amerika számos országában az erdőtüzek többségét az emberek gyújtják meg, hogy megtisztítsák a fáktól a talajt. A megtisztított föld nagy részét legelőnek használják. 1997-ben az indonéziai erdőtüzet mutatta a híradó, de még nagyobb tűzesetek voltak Brazíliában (1997) és Mongóliában (1996). Az erdőtüzek a légkörben növelik a szén-dioxid (CO2) mennyiséget. Ily módon hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, és a füst egész embertömegeket betegít meg.

Sok erdő beteg, ennek fő oka a légszennyezés: a gyárak kéményei savas esőt okoznak, ami az erdőkre hull. Közép- és Kelet-Európa egyes részein holt és haldokló fákat láthatsz hosszú mérföldeken keresztül. Afrikában az aszály, a polgárháborúk, a bokortüzek, és a helytelen mezőgazdasági gyakorlat miatt pusztulnak el az erdők. Az erdőségek természetes vízraktárnak tekinthetők. A területükre hulló esőcseppeket felfogják, és a levelekről elpárolgott nedvességből az erdők fölött újból felhők képződnek. Az erdők tehát folyamatosan gondoskodnak a csapadék utánpótlásáról, és ugyanakkor megvédik a talajfelszínt a lezúduló esők pusztításától.

Az erdők helyén legelőket kialakító ember, ebbe a rendszerbe avatkozott be. Az általa kiváltott hatások pedig többnyire súlyos következményekkel jártak. Az erdőirtás nyomán csupasszá váló talajfelszínt már nem védelmezték az esőcseppeket lefékező fák. A heves záporok, zivatarok magukkal ragadták a talajszemcséket, és a felszínt fokozatosan megfosztották legfelső, termékeny rétegétől. Így egyrészt egyre több parcella vált terméketlenné, másrészt a talajpusztulás jelentősen megnövelte a tengerbe igyekvő folyók hordalékmennyiségét.

Erdőirtás