A XIX. század nagy mocsárlecsapolásai, folyószabályozásai következtében a madarak életfeltételei romlani kezdtek, pusztultak az erdők, mezők. Így az európai államok 1902. március 19-ikén egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 

Chernel István ornitológus már abban az évben szervezett Madarak és Fák Napját.

Az ünnep hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter adott ki körrendeletet 1906-ban, amely szerint e napon eper- vagy más gyümölcsfákat kellett ültetni, illetve öntözni, valamint meg kellett emlékezni a hasznos madarakról. Elrendelte, hogy valamennyi iskolában ünnpeljék meg a Madarak és Fák Napját. 

Kezdeményezése széles mozgalommá bővült. A XX. század első felében minden májusban sor is került erre a programra. Az Állatvédő Egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ - Hermann Ottó irányításával - jelentősen támogatta ezt a nemes mozgalmat. A második világháború után ugyan sokat veszített népszerűségéből, de a kilencvenes évek óta ismét egyre többen ünneplik meg. 

Csupán 1994-ben érett meg az idő arra, hogy a Madarak és Fák Napja ismét országos mozgalommá váljék.

1996 óta kormányrendelet alapján május 10-én ünnepli az ország. 

Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

Eresz alól fecske fia
Idenéz, odanéz.
Van-e hernyó,
hosszú kukac,
Ízesebb, mint a méz?

Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán!
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán!

La Fontaine: A Sas meg a Bagoly 

T. Aszódi Éva: Mackó anyó dajkát keres – Hogyan festette be egymást a holló meg a bagoly 

Alan Alexander Milne – Micimackó 

Benedek Elek: Gyöngyike 

A kakukk meg a bagoly – Kínai mese 

Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja 

Csizmás Ágnes: Tehetségek a Moha erdőben 

Grimm: A bagoly 

Mese az eltévedt kisverébről (népmese)

- Csin-csitt! Csin-csitt! - szólt be kedvesen. - Cinege Miki vagyok, és azért jöttem, hogy meséljek valamit. Meghallgatod-e?

- Hogyne hallgatnám, cinegemadár! Be is eresztelek, napraforgómaggal meg is kínálllak.

- Jó, de akkor előbb küldd ki a cicát, mert attól nagyon félek. Tavaly télen borzasztó kalandom volt egy cirmossal. Széttépett volna, ha nincs ott Sanyika!...

Így tudtam meg Cinege Mikitől, hogy van valahol egy szöszke fejű, nagyon jószívű kisfiú: Sanyika. Ez a kisfiú annyira szereti a madarakat, hogy télen tökmagot fűz fonálra, fél diócskákat kötöz zsinegre, és kiakasztja nékik a faágra. Így a torkos verebek nem férnek hozzá, de a hasznos cinegék, mint megannyi ügyes, szárnyas tornász, hintázva is megeszegetik az eleséget.

Sanyika gondoskodása nélkül nagyon sanyarú sorsuk lett volna. A hó minden nekik való élelmet elborított. Sokan majdnem éhen pusztultak, a dermedt kis Cinege Mikit pedig macska körme szaggatja szét, ha Sanyika idejében meg nem menti.

Később, amikor már tavaszi napsugár bontogatta a bimbókat, és a madarak fészekrakásra gondoltak az erdőben, Cinege Mikinek eszébe jutott, hogy ő most is meglátogatja Sanyikát. Felkerekedett hát, és vidáman röppent az ablakára. Huncutkodva kocogtatta meg az üveget, de a házból csak a doktor bácsit látta kijönni!

- Jaj! - dobbant meg a szíve. - Itt valami baj történhetett!

- No, azért nem kell megijedni! - mondta a doktor bácsi Sanyika édesanyjának. - Most már meggyógyul a kisfiú. Hanem a nyáron nagyon sok piros almát kell ennie, hogy megerősödjék!

Milyen szerencse, hogy éppen almafa áll a kertjükben!

Cinege Miki elégedetten látta, hogy már nem kopárak az almafa ágai.

Duzzadó rügyecskéket ringatott rajtuk a tavaszi szél. Az iménti ijedség után rá is szállt a fára tollászkodni, s hát, uramfia, egyszer csak mit hallott!?

Halk mozgolódás támadt a bomladozó levelek között. Ezernyi zöld hernyó kezdett nyüzsögni az ágak hajlásaiban, és egy repedésből kikukucskált a csúf, kövér vezérhernyó.

- Támadás! - sziszegte. - Megkopasztjuk az almafát!

- Megkopasztjuk! - adták tovább egymásnak az alattomosan neszező hangocskák.

Cinege Miki azt hitte, káprázik a szeme, cseng a füle.

- Jaj - gondolta, még ha egy nap ezer kukac fér is a begyembe, akkor sem győzöm őket egyedül megenni. Márpedig Sanyika almafáját tönkretenni nem hagyom!

Megfordult hát, és szélsebesen repült vissza az erdőbe, fellármázni az egész cinege-rokonságot. Csak el ne késsenek!...

Az almafán már megindultak az öreg araszolók felmérni, hogy milyen hosszúak az ágak, és nyomukban gyűrűzni, hemzsegni kezdett a falánk hernyósereg. Sokan fonálon ereszkedtek alá a kiszemelt rügyecskékre, s nem maradt tenyérnyi hely, amit el ne leptek volna. Szegény almafa tehetetlenül sóhajtott.

A vezérhernyó hátán úgy meredeztek a szőrpamacsok, mint megannyi harci bokréta.

- Rágni! - vezényelte, azután eleresztette magát, és rápottyant a legdúsabb ágra. Csámcsogva akarta bekapni az első rügyfalatot, amikor hirtelen éles kis madárcsőr koppant a hátán. A következő pillanatban egész felhőnyi cinege csapott le az almafára. Kékcinegék, barátcinegék, kedves kis búbosok, mind eljöttek!

Lett is haddelhadd! A vezérhernyó bevándorolt Cinege Miki begyébe. A szemfüles madarak minden hernyót nyakon csíptek. Még a fakéreg alá is benéztek, hogy hírmondó se maradjon belőlük. Bújt az ellenség, ahogy csak tudott! Összezsugorodtak, zöld rügynek, összesodródott falevélnek álcázták magukat, de a cinegék elől így sem menekülhettek meg. Néhány óra alatt megtisztították az almafát a veszedelmes kártevőktől.

Így hálálták meg Sanyika jóságát, aki a nehéz, téli időben sem feledkezett meg róluk.

Termett is a nyáron annyi piros alma azon a fán, hogy még nektek is jutott volna belőle egy kosárral!..

Fúr-farag, de mégsem ács
kopog, mint a kalapács.
Fák orvosa, doktora,
erdőben az otthona.
Harkály

Tó vizében lépeget, békák veszedelme,
Békát fog, és messze néz,
Fél lábon merengve
Gólya

Az erdőket járja,
nevét kiabálja.
Kakukk

Tollazatom színes, pompás,
megismétlem a mondókád.
Papagáj

Sziklaszirten tanyázik,
Levegőben vadászik.
Csőre horgas, karma nagy,
Magas égből le-lecsap.
Szeme éles, nincs hibája,
Ő a madarak királya.
Sas

 

Icike-picike,
Ugrik, mint a fityfene.
Bolha

Lassan vánszorogva mászom,
a házamat sose látom.
Csiga

Szépnek tart felnőtt és gyerek,
pedig csúf hernyóból kelek.
Lepke

Szürke színű a bundája,
hosszú, vékony farkincája,
finom sajt a vacsorája,
ravasz macska les reája.
Egér

Éjjel, nappal hálót szövök,
és azon át föl-le jövök.
Pók

Vízben élek, brekegek,
ismertek-e, gyerekek?
Szúnyoglábon élek, a gólyától félek.
Béka

Icipici lánynak pettyes a ruhája,
Kezedre ül, elszáll,
S csak bámulsz utána.
Katicabogár

Füvek sűrűjében barna zenész csücsül,
S lábával hegedül…
Cirr-cirr.. száll a nóta,
Kora reggel óta.
Tücsök

Fűszálak közt zöld bogár,
Meglapulva egyre vár.
Ha a fűszál megrezzen,
Nagyot ugrik, elrebben.
Szöcske

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Mi kopog?
Mi kopog?
-Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.

Mi ragyog?
Mi ragyog?
-Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Fák méretének összehasonlítása: /alacsonyabb - magasabb/  

Kukacgyűjtés
A gyerekek csipesszel fonal kukacot gyűjtenek, adott jelre. Egyszerre mindig csak egy kukac gyűjthető!

Fa vagyok
Játsszuk el egy magocska éledését, hogy lesz belőle előbb facsemete, aztán terebélyes fa.
 - magocska (guggolás)

- meleg nap melengeti, langyos eső öntözgeti
 - kibújik a földből (lassú felemelkedés)
 - facsemete (alapállásban a jobb talpatokat támasszátok a bal térdetekre.) Ki tud így a legtovább állni?
 - most már terebélyes fák lettetek (lombkorona formálása karokkal a fejük felett)
 - a gyökeretekkel jó alaposan kapaszkodjatok a földbe!

Benedek Elek A bagoly 

Ady Endre A rém-mesék uhuja, Békesség ünnepén 

Szabó Magda: Ki hol lakik 

Aranyosi Ervin: Csendes a tó partja…, A bagolyhoz jöttem, Bagoly mondja egérnek 

Szabó Lőrinc: A Bagoly 

Péczeli József: Bagoly, héja 

Elizabeth Barrett Browning: Magány 

Romhányi József: A bölcs bagoly 

Áprily Lajos: Halálmadár 

József Attila: Kukoricaföld 

Nagy Bandó András: Az állatok teremtése 

Fekete István – Bagoly 

Grósz Dávid: Kuvik 

Csibra Orsolya: Vers a kis bagolyról

Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”

Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.

Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.

Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.

Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”

Mutatok nektek egy pár oldalt, amit érdemes követni. 

A nyári nagy melegben kellemes hűsölést biztosító árnyékában megbújva törzsét is megvizsgálhatjuk: hengeres, kérge fiatalon sima, zöldesszürkés színű, később sötétszürkés és hosszirányban mélyen repedezetté válik. Fénylőn zöldes vagy vörösesbarna vesszőit közelebbről szemügyre véve 5-6 mm-es, fénylő liláspiros rügyek láthatók.

Szajkó termetű, 30-36 cm-es madár, szárnyfesztávja a fél métert is elérheti. Az öreg madarak homloka, a fejtető és a tarkó piros (a hímeknél piros van a mindkét ivarnál fekete bajuszsávban is), a szem környéke az orrnyílások felé kinyúlóan fekete. Felsőteste zöld, repülés közben különösen feltűnő farkcsíkja sárgászöld (utóbbi felelős a téli sárgarigónak vélt madármegfigyelésekért). A test alsó része világos szürkészöld, a lágyék és az alsó farkfedők harántmintázottak. A farok tollai szürkésbarnák, világos keresztsávozással. A fiatalok fakóbb színezetűek, a pofa, a torok és az alsótest sűrű feketésbarna mintázatú. Hangja a jellegzetes, egész évben, különösen repülés közben hallatott „klü-klü-klü”.

Országos állománya napjainkban 15 000-17 000 párra tehető (2000-2012 között 8 000-12 000 pár) és stabil-enyhén emelkedőnek tekinthető. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Nincsen rajta sűrű lomb,
nincsen zöld levélke,
duzzadó rügyeit
virágra cserélte.

Kertem dísze most e fa,
icipici fácska.
De mi lesz, ha egy napon
lehull a virága?

Kopár marad? Dísztelen?
Nem lesz semmi éke?
Ó, bárcsak a tavasznak
sose lenne vége!

Kopár bizony nem marad!
Lombos lesz a fácska,
s virágából gyümölcsöt
nevel minden ága.