Hiányos mondatokat kell a gyerekeknek befejezniük időbeli, ok-okozati összefüggések alapján.

Gyorsan játszhatjuk labdával, de otthon, séta közben is jól játszható.

A szülő dobja a labdát és  annak a gyereknek be kell fejezni az elkezdett mondatot! Tiéd az utolsó szó!

-          Ősszel érik a …
-          Ősszel lehullanak a fákról a…
-          A pohárból vízet ….
-          Télen gyakran hull a…
-          A háziállatok közé tartozik…
-          Erdőben él a…
-          Télen általában van rajtam…
-          A csapból folyik a…
-          Minden gyerek óvoda után megy…
-          A nyár után jön az…
-          Ma kedd van, holnap lesz…
-          A cirkuszban fellép a…
-          Az arc részei…
-          Aki beteg az ne menjen óvodába/iskolába, mert…
-          Reggel az ablakon besüt a…

Képzeljétek, gyerekek, mi történt! … Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott. Panaszosan makogott a nyuszi és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett. Lekonyult a nyuszi füle bánatában és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem sokat használt. Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán.  Elkezdett vele beszélgetni.

- Mak-mak, de jó neked, mókuska! 

- Mi bajod van, nyulacska.

- Fáj a fogam, mókuska.

- Ki kell húzni, nyulacska!

- Ki húzná ki, nyulacska.

- Nem fog fájni, mókuska?

- Csak egy kicsit, nyulacska.

 

Gyáva volt a nyuszi, de foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.

 

- Sárgarépás jó napot! – toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?

 

- Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre.

- Ó, ó – sopánkodott a róka -, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni.

Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.

A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.

-Komolyan mondod, Róka bácsi?

- Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így ni! Biz, ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere szépen velem, amerre vezetlek!

Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta magát:

- Hozza a papa a pecsenyét!

Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátra rántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.    Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek és makkot dobáltak egymásnak a mókuskák, úgy örültek, hogy a ravaszdi pórul járt A nyuszi pedig megszabadult fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a barázdában.
Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg tőle.


Enyedy György: 
Tojásfestés - bökkenőkkel

Pár nappal húsvét előtt jókora plakátot szegeztek ki a Kerekerdő közepén álló bikkfa törzsére:

 

FIGYELEM, FIGYELEM!

 

NAGY HÚSVÉTI TOJÁSFESTŐVERSENYT

RENDEZÜNK KEREKERDŐ

VALAMENNYI TAPSIFÜLES NYUSZIJA RÉSZÉRE.

A LEGSIKERÜLTEBB HÚSVÉTI TOJÁST

MALOMKERÉK-NAGYSÁGÚ KÁPOSZTAFEJJEL

JUTALMAZZA A VERSENYBIZOTTSÁG.

 

 

- Ejha! – álmélkodott Tapsi Lajkó, amikor elolvasta a plakátot. – Hallod, Miska? – fordult a pajtásához. – A legsikerültebb tojást malomkerék-nagyságú káposztafejjel jutalmazzák!

 

- Hallom, hallom – bólogatott Makmak Miska.

 

- Nevezzünk be mi is a versenyre! – indítványozta Tapsi Lajkó.

- Hát nevezzünk! 

- Az ám! De valami nagyszerű ötlet kéne!

- Úgy bizony!

- Hopp! – rikkantott fel ekkor Tapsi Lajkó. – Kitaláltam valamit: fessünk virágokat a tojásokra!

- Virágokat?! – meresztett nagy szemeket Makmak Miska.

- Hát persze! Virágokat! Ez teljesen eredeti ötlet! – lelkendezett Tapsi Lajkó. – Virágos tojásokról még sosem hallottam.

- Én sem – ismerte be Makmak Miska.

- Fogjunk hát nyomban hozzá a festéshez!

- A legelső tojásra harmatos rózsaszálat pingálok! – jelentette ki Tapsi Lajkó, mihelyt hazaértek és előszedték az ecsetet meg a festékesbögréket.

- - Jó! – egyezett bele Makmak Miska, és az ecsetet bemártotta a piros festékbe.

- Így ni! – mondta elégedetten Tapsi Lajkó, amikor elkészült a rózsával.

- Most még szárat festek neki – két levélkével! … Addsza a zöld festéket!

- Máris adom! – készségeskedett Makmak Miska, és a zöldfestékes bögre után nyúlt. – Azazhogy mégsem … Sajnos, nincs zöld festékünk! Kifogyott! – motyogott szomorúan.

- Micsoda-a-a-a? Kifogyott a zöld festék?! – ijedt meg Tapsi Lajkó.

- Egy csepp sincs a bögrében!

 

- Akkor hogyan fessek szárat a rózsának? Nem mondanád meg?! – fortyant fel Tapsi Lajkó.

- Nem tudom – nyögte Makmak Miska.

- Telefonálnunk kell a festékgyárba, hogy küldjenek sürgősen zöld festéket … Irány a posta! – pattant fel Tapsi Lajkó.

- Halló! Tarkabarka Festékgyár?! – lihegett bele a kagylóba a futástól kifulladva.

- Igen! Itt a Tarkabarka Festékgyár beszél!

- Küldjenek kérem sürgősen egy bögre zöld festéket Tapsi Lajkó címére a Kerekerdőbe …

- Sajnos, egy szemernyi zöld festékünk sincs raktáron – hallatszott akkor a kagylóból. Egy jó tanáccsal azonban szolgálhatunk: keverjen a krrk-krk-katt festékhez krrrk-katt festéket, és olyan szép zöld színt nyer, hogy no!

 

- Halló! Halló! Ismételje meg, kérem, amit mondott, mert recsegett a készülék! – kiáltott bele Tapsi Lajkó izgatottan a kagylóba.

 

Akkor azonban nagyot kattant valami, és a telefon elnémult.

- Letette – dadogta Tapsi Lajkó kétségbeesve. – Csak annyit hallottam, hogy valamilyen festéket kell keverni valamilyen festékhez, és szép zöld színt nyerek.

 

- Akkor nincs más hátra, minthogy végigpróbáljuk valamennyi festéket – csillant fel Makmak Miska szemecskéje.

- Mondasz valamit! – rikkantott fel erre Tapsi Lajkó. – Futás haza!

Otthon legelőször is piros festéket kevertek a sárgához, és narancsszínt kapta. Aztán kékkel elegyítették a pirosat, aztán lila színt nyertek. Majd a piros festékhez kevertek fehéret, és az eredmény rózsaszín lett. Végül a fehérrel és a feketével próbálkoztak, zöld helyett azonban hamuszürkét kaptak.

 

Már egészen elszontyolodtak, amikor Makmak Miskának mentőötlete támadt.

 

- Te Lajkó! – kiáltott fel izgatottan. – A sárgához még nem kevertünk kék festéket!

- Az ám! – kapott a fejéhez Tapsi Lajkó, és kék meg sárga festéket löttyintett hirtelen egy tálacskába, majd amikor az ecsetjét végighúzta egy hófehér tojáson, nagyot ugrott örömében:

- Hurrá!!! Megvan a zöld festék! – és nyomban nekilátott, hogy megfesse a piros rózsa hiányzó szárát és levélkéit.

 

De pingált még a tojásokra másféle virágokat, kék nefelejcset, lila orgonaágat, és olyan gyönyörűre sikerült valamennyi, hogy cseppet sem csodálkoznék, ha a versenybizottság neki ítélné oda a malomkerék-nagyságú káposztafejet.

formai tulajdonságok felismerése

azonosságok, különbözőségek felismerése

forma és nagyság, forma és szín egyidejű észlelése

figyelemmegosztás, emlékezet fejlesztése

szimmetria felfedeztetése