Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
 és az se baj, ha nincsen ékezet,
 csak kebelembe vésődjék e négy szó,
 hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
 az emberek, a tárgyak benne linkek,
 bárhova kattintok, te tűnsz elém,
 te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
 Föltettem háttérnek a képedet,
 s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
 látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
 ha minden betűd mégis eleven,
 ha érezlek, mint kisujjam az entert,
 van nulladik látásra szerelem?

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! 

Iskolánk névadója, Ady Endre, korának legismertebb költője volt.

Olyan sztár, akiről mindenki hallott valamit, vagy olvasta verseit.

Mindenki gondolt róla valamit: jót vagy rosszat.

Mindenki rokonának vagy ellenfelének érezte,

mindenki példaképének vagy épp vetélytársának tekintette.

Mégis, mivel olyan különleges jelenség volt a magyar irodalomban,

gyakran érezte úgy, hogy magányos, senki sem érti meg.

Sem utódja, sem boldog őse...

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

Lennék valakié.

De soha nem adta fel.

Legfontosabb üzenete számunkra,

hogy bármilyen körülmények között élünk is,

bármilyen nehézségekkel kell is megküzdenünk,

élni mégis érdemes és mindennek ellenére mégis, mégis küzdeni kell.

Amikor most megkoszorúzzuk a szobrát,

gondoljunk arra, hogy bármilyen küzdelmes is legyen az életünk, 

mégis, mégis rokona és ismerőse, barátja és társa vagyunk sokaknak,

akik számára fontosak vagyunk.

Keresnünk kell nekünk is mindig a békességet, ahogy végül Ady Endre is megtalálta a legfontosabbat:

a megnyugvást a család és Isten szeretetében.

Közzétéve: 2014. 12. 27.

Kategória: APÁM KAKASA (2009)

Parabola, parabola
antenna,
nézzünk tévét
éppen ma!
Parabola, parabola,
futballmeccs,
lassított gól,
sípcsont reccs!
Parabola, parabola,
sminkreklám.
Bőröd fittyed?
Kend ezt rá!
Parabola, parabola,
bakrablók,
lő, fut, robban,
légből lóg.
Parabola, parabola,
popcsillag,
rázós ritmus
popsidnak.
Parabola, parabola,
antenna,
űrlény caplat
álmodba!

Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!

Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

Indul a mandula.
Alakul a molekula.
Belendül a levendula.
Gördül a gondola.
Zördül a zongora.
Tocsog a kocsonya.
Komoly a gomolya.
Beton a katona.
Perdül a por dala.
Játszik a pálcika.
Bádog a bodega.
Tisztul a Visztula.
Pusztul a kapszula.
Virul a pirula.
Kimúl a primula. 

Sohse hull le a vörös csillag: 
Nap, Hold, Vénusz lehullott régen 
S ő dölyföl a keleti égen. 
 

Sohse vörös a hulló csillag: 
Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, 
Szeszélye az égi világnak. 
Hulló csillag, hullj, hullj rogyásig, 
Ezer eséssel, ezer jajjal: 
Egy csillagból is jöhet hajnal. 
 

Vörös csillag, ragyogj és trónolj, 
Mióta ember néz az égre, 
Vörös csillag volt a reménye.

Te formálod a jövőt, de az előző generációt vedled le még.

Hello superman és hipernet – én 2 hősöm,

Hello lányok, plusz minden facebook ismerősöm.

Hello te TV előtt ülő,

gyerek, kamasz, felnőtt, szülő!

Hello én, a 21. század diákja,

és ti, mert közületek mindenki vágja,

hogy folyton barátkozunk, de azt se tudjuk, kikkel,

pedig nem az a legnagyobb, aki csak ide-oda klikkel.

Így terjed siteról sitera, ez szinte már hagyomány,

de á, én inkább hagyom.

És vajon az osztatlan sikerem megoszthatom?

A lerágott csont sincs elégszer lerágva,

ha több filter van a képeden, mint a teádba’.

Semmi sem a régi, minden átalakul

és az internet irányít, mert minden általa kúl.

Persze a sötét nagyúr, az ész hiánycikk.

A logó alól az egó kilátszik.

A királysághoz manapság nem elég a szerencse se,

de ne mondd, hogy a lájkokért megéri a szerepcsere.

Az új vakrandi a Tindermeglepetés,

a fogócska végén mindig elkap a nevetés.

Manapság bármiből botrány lehet,

csak látogasd meg az online teret.

De nekem nincs több titkom, mióta van inkognitó ablak,

már a nyelv is modern, szóval vágod, tesóm, adlak?

Sok az ecsethaj, kevés az eszescsaj,

minket is ér vagy ezer baj.

Persze mindenhol az energia a fontos, a befektetett,

ne csak cél nélkül nyomjuk az effekteket.

De ez korunk kórja és én kristálytisztán látom,

hogy rég nincs látlelet,

inkább dobok rátok egy hatalmas lájkjelet.

Egyre több a Barbie és már nem hallom a királylány szót,

pókember sem lő, csak világhálót,

és miután voltam egy kommentlesen,

tudom, hogy az élet nem mehet gondmentesen.

És nem akarom túltolni, de tudod mit?

Amíg a többi arc zenél, sportol, vagy festeget

Én csak lenyomom az entert, és berakok egy hesteget

 | Milyen volt szőkesége, nem tudom már, 
De azt tudom, hogy szőkék a mezők, 
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár 
S e szőkeségben újra érzem őt. 

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, 
De ha kinyílnak ősszel az egek, 
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál 
Szeme színére visszarévedek. 

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, 
De tavaszodván, ha sóhajt a rét, 
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át 
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.