Így ismertem József Attilát by Jázmin Petra Bartók

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:16:53 UTC

„Attilát kicsi korától óvtam, ő volt a 5. testvérem. Apa halála után együtt kerültünk nevelőszülőkhöz, mindig csak egymásra számíthattunk egészen Ödönig."

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:22:57 UTC

„Felkaroltam Őt és bemutattam a barátaimnak, hiszen a tehetsége egyértelmű volt számomra."

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:38:43 UTC

Az ő felesége akartam lenni, és halálomig lélekben az övé voltam. Szüleim zsarnoksága miatt azonban már soha nem láthattam Őt."

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:40:01 UTC

„Segíteni akartam rajta. Páciensem volt, de közben – észrevétlenül – valami mélyebb is kialakult. Attila belém szeretett. Én nem viszonozhattam. Ő viszont verset írt rólam – szenvedéllyel, fájdalommal.”

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:42:41 UTC

„Ő már halál felé sodródott, amikor megismertem. Én nem akartam szerelem legyen belőle, de ő levelekben vallott nekem érzéseiről. Talán ha korábban találkozunk... Ki tudja? A sors mást szánt nekünk.”

bartokjazminpetra — 2025-10-17 07:59:34 UTC

„Évekig éltem vele. Néha úgy éreztem, a versei fontosabbak, mint én. Mégis maradtam. Etettem, mostam rá, támogattam. És szerettem – úgy, ahogy csak egy asszony tud szeretni egy tépett lelkű költőt.”